Másnap reggel hatkor indultunk vonattal Machu Picchuba. A
lányoknak először nem tetszett a hajnali indulás, de Richard mondta, hogy a
romváros reggel hattól délután ötig van nyitva, és naponta csak 2.200 látogatót
engednek be. A vonatút pedig négy órás. Tehát így sem lesz túl sok idejük
nézelődni. Úgyhogy belenyugodtak a korai kelésbe.
A vonaton aztán a szokásos lelkesedéssel csodálták a
tájat. Tényleg volt mit nézni. Olyan vonattal mentünk, aminek széles, nagy ablakai
voltak, és minden kilométerre akadt valami szép látnivaló. Jobbra-balra
kapkodták a fejüket, hogy ne maradjanak le semmiről.
Először egy széles fennsíkon mentünk, a távolban kéklő
hegyvonulatokkal, aztán lekanyarodtunk a folyóvölgybe. Az egyik oldalon a
meredek hegyoldal, a másikon a rohanó folyó. Kanyarogtunk, ahogy a folyó is
kanyargott a mederben. A túloldalon időnként teraszos szakaszok, máshol régi
inka romok bukkantak fel. Voltak sziklás, füves részek, aztán sűrű, zöld erdők
között haladtunk. Átmentünk egy alagúton is, és végül megérkeztünk Aguas
Calientesbe. Ez a romváros alatti kis település, innen buszokkal mentünk fel
egy nagyon hosszú és meredek szerpentinúton a 2400 méteres hegyre.
Ott várt minket Machu Picchu. Az Öreg Csúcs. És a régi
város.
Huhh…
Megrohantak az emlékek.
És hiányozni kezdett az otthonom. Az otthon, a társak, a
barátok, az ismerősök, a szomszéd népek. Azok, akik tudják a nevemet, és az a
hely, ahol ki tudom mondani a nevüket. Az a világ, ahol minden sziklát és
minden fát ismerek. Ahol a víz lágyan folyik a tenyerembe. Ahol beszélnek
hozzám a kövek, ahol értem a szél hangjait.
Ahol nincsenek ismeretlen, veszélyes akadályok az úton,
nem kell ugrásra készen figyelni, hogy nem támad-e rám valaki vagy valami. Ahol
nincs félelem és nincs halál.
Az a békés világ most nagyon-nagyon hiányzott.
Nem érdekelt a küldetés, se a Parancsnoki karkötő, ami
szokás szerint működésbe lépett, ahogy beléptünk a hatalmas kőfalak közé. Most
ez sem volt fontos. Rám zúdult az összes érzés, amit az eddigi élmények,
kalandok és veszélyek elnyomtak.
Haza akarok menni! Most! Haza… csak haza végre…
Jöjjön értem valaki! Mentsen ki ebből az idegen világból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése