Közben a lányok végigjárták az egész romvárost, és minden
nagyon tetszett nekik. Aaron meg Richard időnként odajöttek hozzám, és
megkérdezték, hogy változott-e a véleményem. Mondtam, hogy nem, én itt maradok.
Közben ránk talált az itteni társunk is. Egy ötven év
körüli perui férfi volt, kecsua indián, a jellegzetes ősi arccal. Ramónnak
hívták. Hordárként dolgozott az inka ösvényen, a turisták csomagjait cipelte. Pár
hónapja rosszul lett, amikor felért az egyik hegycsúcsra. Megállt a szíve,
meghalt.
A társam átvette a testét és a szerepét, és azóta itt
dolgozott.
Megérezte most a karkötő hívását, de nem nagyon látszott
rajta az öröm, hogy egymásra találtunk. Azt mondta, tulajdonképpen jó helye van
itt. Van családja, felesége, három gyereke. Ő tartja el őket abból a pénzből,
amit hordárként keres. Ha eljön velünk, a tizenéves fiára hárul majd a
családfenntartás. Abba kell hagynia az iskoláit, pedig az apja – az, aki
meghalt, akinek a helyét a társam átvette – nagyon szerette volna, hogy tanult
ember legyen belőle, ne pedig olyan szegény hordár, mint ő.
Ültünk csöndben, nem tudtuk, mit mondjunk. Aztán Richard
megjegyezte, hogy a családon tudna segíteni, ha csak a pénzen múlik a dolog. Aaron
meg hozzátette, hogy ha most itt marad, akkor jó ideig csak erre a bolygóra tud
visszaszületni. Nem valószínű, hogy a közeljövőben jöhet űrhajó a mi
bolygónkról ide. Anélkül viszont túlságosan köti őt ez a földi világ, saját
erőből nem fog tudni hazamenni.
Ramón elgondolkodott, és azt mondta, ha az anyagi rész
megoldható lenne, akkor nyugodtabb szívvel tudna eljönni.
Richard azt javasolta, hogy menjen haza a családjához, és
mondja azt, hogy nagyon előnyös ajánlatot kapott egy gazdag külfölditől.
Ezentúl őt kell kísérnie az utazásainál. Búcsúzzon el mindenkitől, csomagoljon
össze, és jöjjön velünk. Richard megígérte, hogy havonta rendszeresen egy
komolyabb összeget fog küldeni a családnak, néha még rövid levelet is ír. Pár
hónap múlva aztán majd küld egy értesítést, hogy a férfi sajnos meghalt. Ez
végül is igaz, valójában Ramón már hónapok óta halott, csak a családja még nem
tudja. De ő, mint a gazdag munkáltató továbbra is küldeni fogja a pénzt, mintha
ez lenne a jóvátétel a halálesetért. Ezt egészen addig folytatja, amíg a fiú
nem végez a tanulással.
Ezt a rendszeres átutalást már most is el tudja intézni a
bankjával és a titkárjával, ahogy visszaérünk Cuzcóba. Így ez akkor is működni
fog, ha a következő kalandjaink, vagy a Tanács előtti megjelenésünk esetleg
rosszabbul alakul majd, mint ahogy szeretnénk. És előlegként már most ad annyi
pénzt, hogy egy ideig ne legyen anyagi gondja a családnak.
Ez a megoldás már nagyon tetszett Ramónnak. Sietett is a
vonathoz, hogy hazamenjen, és megbeszélje a családjával a dolgot. Richard
megmondta, hogy melyik szállodában lakunk, hol keressen majd minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése