Aaron azt mondta, hogy beszéljünk újra Judyval. Az előbbi
mutatvány megismétlődött, a lány feje lecsuklott, pár mély lélegzet, és megint
az energikus, mosolygós arc nézett fel. Judy hallotta az előző beszélgetésünket
is. Azt mondta, csak kicsit hátralépett, hogy Rhea előrébb jöhessen a
tudatában. De közben ő is ott volt.
Rhea? Igen, így nevezte el a társunkat, és szerinte
nagyon jó barátnők lettek az elmúlt időszakban. Igaz, hogy nagyon gyenge
szegény. De most mindketten örülnek, hogy kiderült, honnan jött Rhea, és mi
volt itt a dolga. Mert ezt is tudja, hallja a másik gondolatait is a fejében.
Skizofrén egy helyzet lehet – gondoltam magamban. Nekem a
saját gondolataim is bőven kitöltik a helyet, mi lenne, ha még valaki más is
dumálna odabent. Időnként magamnak is sok vagyok.
Közben már Richard is odajött hozzánk. Megkérdezte, hogy
mi legyen. Aaron elmondta Judynak, hogy összegyűjtjük a csapatot, és aztán elmegyünk
egy helyre, ahonnan remélhetőleg haza tudnak jutni. Ez az út időnként veszélyes
lesz. Nincs rá garancia, hogy minden simán megy majd. Ha nem akar kockáztatni,
akkor keresünk valamilyen módot, hogy Rheát nélküle vigyünk magunkkal.
De Judy azonnal lelkesedett az utazásért, azt mondta,
velünk akar jönni. És minden, de minden nagyon érdekli, amiket mi csinálunk. Két
éve azért költözött ide a városba, a hegy közelébe, hogy különleges lényekkel
találkozhasson. Az volt a nagy vágya, hogy földönkívülieknek vagy hasonló
népeknek segíthessen, és valami nagyon fontosat tegyen. És ez most biztosan az.
Egy fontos küldetés.
Ágnes mosolyogva helyeselt neki.
Hallottam, hogy Aaron sóhajt egy nagyot. Aztán Richardra
nézett, aki tanácstalanul először felhúzta a vállát, aztán megadóan bólintott.
Oké,
Judy is jön velünk, mert Rheát ő tudja szállítani a testében. Remélhetőleg a Tanácstól
megkapjuk az űrhajót, arra valahogy majd átrakjuk a társamat, és otthon lesz
ideje regenerálódni. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése