Erősen reméltem,
hogy a lelkizésből ennyi elég volt. Állítólag úgyis fenyeget bennünket valahol
Aaron múltbeli testvéreinek a serege. Tehát forduljunk a jelen felé, aztán
hajrá, menjünk a dolgunkra.
Mi is a dolgunk?
A nagy filmvetítés közben el is felejtettem. Hova megyünk?
Aaron azt mondta,
ma már késő van, holnap reggel indulunk majd Teotihuacanba. Ez egy ősi város,
még az aztékok előtti korból. Egyórányi útra van csak Mexikóvárostól.
Sétálgattunk még
egy kicsit a városban, aztán egy étterem teraszáról néztük a koraesti városi
életet. Én közben igyekeztem elfelejteni a délutáni véres képsorokat. Bár a
járókelők közül egy-egy arc időnként nagyon emlékeztetett a film valamelyik
szereplőjére. Ezek szerint azok a régi lakók most is itt járnak.
Aztán
észrevettem, hogy Aaron a homlokát ráncolva figyel valamire. Az étteremben a
pult fölötti tévében a híreket mondták. Aaron azt hallgatta.
- Újabb
halottjai vannak a kábítószerkereskedő bandák között kirobbant háborúnak –
hallatszott ki az utcára a bemondó hangja. - A hatóságok összesítése szerint a
tegnapi nap során tizenegyen haltak meg különféle összecsapásokban az ország
északi részén található Tamaulipas, Durango és Sinaloa szövetségi államokban.
Otaez városában három embert, közöttük a hadsereg egyik tagját is halálos lövés
ért a biztonsági erők akciójának végrehajtása közben, amikor egy épületet
fésültek át. Becslések szerint eddig mintegy hetvenezren haltak meg a
drogkartellek között kirobbant háborúban. Az
igazságügy-miniszter további fegyveres egységek bevetését ígéri.
Ágnes is Aaronra
nézett:
- Sergio? –
kérdezte.
Aaron
gondterhelten bólintott.
- Ha háború van,
ha nagyobb feltűnés nélkül ölni lehet, akkor biztosan itt van. Reméljük, hogy
kellően elfoglalja magát ott északon, a haverjai között, és nem jön lejjebb.
Hallgattunk,
aztán lassan visszamentünk a szállodába. Aaron itt is megnézte még az esti
híreket, aztán lefeküdtünk. Az éjjel már megint álmodtam. Úgy látszik, ez már
szokás lesz nálam. Pedig egyáltalán nem jó szokás.
Harcot álmodtam,
véres obszidián kés elől menekültem, de az csak ott ugrált körülöttem. Aztán
azt vettem észre, hogy az én kezemben van a kés, ami elől el akarok futni.
Körülöttem felhasított mellkasú halottak hevertek, a szívük pedig apró
szárnycsapásokkal emelkedett az ég felé.
A francba,
megmondtam, hogy nem nekem való a horrorfilm-nézés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése