Imádom Richardot, imádom a Griffek népét! Persze csak
azokat közülük, akik Richardhoz hasonlóak.
Végre valaki hajlandó volt érthetően és részletesen
elmagyarázni nekem, mi ez a nagy népgyűlés ezen a bolygón! Óriási, hogy a
Griffek nemcsak tudnak egy csomó mindent, de szeretnek is beszélni róla. Nem
úgy, mint a szűkszavú Harcosok, akiknek csak a Kardjuk forog gyorsan.
A Stonehenge felé tartó, nagyjából másfél órás út alatt
jóval többet értettem meg ennek a bolygónak a lakóiról, mint az elmúlt hónapok
alatt összesen. Továbbra is értelmetlennek tartom a többségük viselkedését, a
szokásaikat, de legalább tudom, kik közé kerültem. Így végre már nem egy
átláthatatlan dzsungelben érzem magam, ahol minden pillanatban ismeretlen és
kiszámíthatatlan bennszülöttek bukkanhatnak fel a sűrűből.
Jelen állás szerint leginkább egy különös Disneylandben
vagyok, egy kissé őrült Vidámparkban, jól osztályozható és felismerhető
élőlényekkel körülvéve. A helyzet legnagyobb hibája viszont az, hogy itt a közveszélyes
egyének sincsenek elkülönítve, és a Szellemvasútban tényleg hullává válhat az
ember, ha nem vigyáz. De most már tudom, mire számíthatok, kiket ismerek már, és
kikkel találkozhatok még.
Szóval, ahogy Richard elmesélte, ennek a bolygónak a
jelenlegi világát tizenkét nép hozta létre. Ők voltak az Alapítók. Ők a FÖLD 12
OSZLOPA. Mindegyikőjüknek van saját világa a kozmosz különböző tájain, de itt
összegyűltek, hogy egy érdekesebb, változatosabb életközösséget hozzanak létre
annál, mint ami a saját, homogénebb társadalmukban volt.
A Földre először két csoport érkezett meg, ők tették
lakhatóvá a bolygót a többiek számára. Az egyik a Sárkányok népe volt, ők
lettek az Uralkodók. Ők mindig kevesen voltak, de nagy szellemi erővel
rendelkeztek, felülről irányították ezt a világot. Ők hozták a szellemi életet
adó energiát.
A másik a Por népe, a pórnép, a Dolgozók. Ők voltak a
szálláscsinálók. Ők mozgatták meg az anyagot, ők alakították ki a felszíni
élethez szükséges feltételeket. És ők léptek bele először ebbe az anyagba, ők
tették élő testekké, hogy aztán egyre összetettebb rendszereket alkossanak
belőle, amikbe egy idő után már a többi nép tagjai is le tudtak jönni.
A tizenkét nép két csoportra osztható az eredetük alapján.
Az egyik a szellemi gyökerekkel rendelkezők, akik fentről ereszkedtek lejjebb
ehhez a világhoz, a másik az anyagi eredetűek, akik egy ennél mélyebben az
anyagba ágyazott helyről jöttek feljebb.
De ez nem fejlettségi szint köztük, ezt Richard is hangsúlyozta.
Ez a világ éppen azért tud működni, mert a két oldal kiegyensúlyozza egymást.
Úgy, mint a jin-jang jelnél a fehér meg a fekete rész egymásba fonódása. Ez a
világ elbillen, ha nincs a két része egyensúlyban.
És mindegyik népnek vannak jó emberei meg rosszfiúi. A
csoportjukon belül is többféle szinten kiélhetik a képességeiket, ott is minden
ember fontos. Azért is nevezték el oszlopnak a rendszer alkotóelemeit, mert
abból is következik, hogy az oszlop alján levő kövek ugyanolyan értékesek, mint
azok, amik a tetőt tartják. Ha bármelyikőjük hiányozna, akkor az oszlop nem
lenne teljes.
A szellemi és az anyagi eredet pedig annyit jelent, hogy
az egyik oszlop fentről, az égből ereszkedik lefelé, a másik meg lentről nő
fölfelé. És így együtt tudják megtartani ezt a világot.
Legalábbis a kezdetekben még ez az ideális állapot volt.
De manapság már vannak hiányos, vagy gyengébb oszlopok is, ezért időnként
billeg ez a világ.
Szóval, amikor elkészültek az alapok, akkor megjött a
többi nép is. A szellemi eredetűekhez tartoznak a Sárkányok mellett a
Griffmadarak népe, ők a Beszélők.
Az Angyalok népe,
ők a Kapcsolattartók a felső, külső világokkal.
A Sellők népe, ők a Művészek.
A Kentaurok népe, a Tanítók, ők a szellemi tudás
továbbadói.
És ide tartoznak, legnagyobb csodálkozásomra a Főnix
népének a tagjai is.
Richard szerint ez természetes, mert ők a Teremtés urai,
valójában az övék a legnagyobb erő, és magát a bolygót is ők hozták létre. De
mivel egyedül nem tudtak vele mit csinálni, el is pusztították volna, hiszen
hozzájuk tartoznak a Pusztítók is. Közben viszont megérkezett a többi nép, és a
Főnixek is beszálltak a játékba.
Az anyagi eredetűek jobban értenek a fizikai világhoz,
könnyebben boldogulnak a materiális dolgokkal.
A Por népe mellett ide tartozik a Földek népe, a
Mesteremberek, a természethez, földműveléshez értők.
Aztán a Hegyek népe, az ősi tudással, ők a Bölcsek. Az ő
tudásuk az anyagból kikristályosodott, tiszta tudás, amit a földi kristályokban
őriznek.
Aztán a Kardok népe, a Harcosok.
A Pajzsok népe, az Őrzők.
És a Csillagok népe, a Technikusok, akik az egyre újabb
műszaki eszközöket kitalálják és működtetik. Ők alkották meg a számítógépeket
is.
Szóval ennyiféle nép él itt. Aztán persze egyre nőtt a létszámuk,
és az eredeti Alapítók leszármazottai lassan el is felejtették, hogy kik ők, és
honnan érkeztek. Ezért manapság a legtöbben csak embernek hiszik magukat, és
rutinból teszik a dolgukat. Azok, akik megmaradtak a nekik való területen, így
is boldogok tudnak lenni. De sokan elvesztek a tömegben, eltévedtek a sok
választási lehetőség között, és nem a saját életüket élik. És persze
boldogtalanok.
Ma már csak azokat nevezik Alapítóknak, akiknek éber
maradt a tudatuk. Ők működtetik a Tanácsot, igyekeznek egyensúlyba tartani a
világot, de nem túl könnyű nekik. Túl sok lett az öntudatlan ember, aki
manipulálható, és a különböző népek rosszfiúi bármelyik irányba befolyásolni
tudják őket. Ilyenkor olyan lesz a bolygó, mint a billegő hajó, ha egy oldalra
tömörül a tömeg, akkor fel is borulhatnak.
Hú, és még annyi mindent mesélt Richard, hogy alig győztem
megjegyezni. Azt is mondta, hogy ők, a tudatos Alapítók meg tudják választani,
hova szülessenek, de tudnak úgy is új életet kezdeni, hogy átlépnek egy olyan
ember testébe, aki éppen távozni akart innen.
És hogy mostanában igyekeznek sok embert felébreszteni,
hogy az Uralkodók hiányát ellensúlyozzák, és megpróbálják fékezni a Főnix
Pusztítóit.
Mindegyik népről tudott valami érdekes sztorit, és
látszott, hogy nagyon élvezi, hogy ezeket elmondhatja valakinek, akit ez
ennyire érdekel. Én meg csak hallgattam boldogan.
Közben Aaron meg Ágnes békésen elvoltak a kocsi hátsó
ülésén egymással. Bár Ágnes azért ide is figyelt, meg néha kérdezgetett is.
Aaron viszont azt hiszem, azt élvezte a leginkább, hogy most nem neki kell
magyaráznia, végre nem őt nyaggatom a kérdéseimmel.
Én meg csak gyűjtöttem magamba a tudást. Hát nem ez a
feladata egy felderítőnek?
Főleg, ha még a Parancsnoki karkötő is őrajta van?
Szóval mindenki jól érezte magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése