Richard szerint a
következő helyszín Kairó, a gízai nagy piramis. De Egyiptomban éppen
kormányválság van, nagy tüntetések, nem túl biztonságos most ott a helyzet.
Aaron azt mondta, akkor csak mi ketten menjünk, ő meg én, ne kockáztassunk
mást.
Richard viszont
kikérte magának, hogy ki akarjuk hagyni egy ilyen jó buliból.
- Naná, hogy én
is megyek veletek. Úgyis majdnem berozsdásodtam már, kezdtem beleöregedni ebbe
az emberi világba. Pedig korábban minden őrültségben benne voltam.
- De ez két okból
sem neked való. Egyrészt túl sokat veszíthetsz, ha a Tanács megbüntet miattunk.
Másrészt egy forrongó országban nem célszerű pont egy angol milliomossal együtt
utazgatnunk.
- Csak a
pontosság kedvéért közlöm, hogy mióta nem voltál a Földön, a nullák drámai
módon megsokasodtak az üzleti világban. Szóval már nem milliomos vagyok, hanem
milliárdos. Egyre nagyobb léggömböt fújunk a nem létező értékekből, és nem
tudom, mi lesz, ha kipukkad. Tehát a névleges vagyonomra nem a Tanács jelenti a
legnagyobb kockázatot, hanem maga a nemzetközi pénzvilág működése. Ezzel nem
tántoríthatsz el. Másrészt, ha mi, Griffek tudunk olyan Tiszta lapot alkotni,
amin mindenki azt látja, amit látnia kell, akkor képesek vagyunk ezt az
arcunkkal is megtenni. Egy teljesen átlagos kinézetű emberként fogok veletek
utazni, akiről senkinek sem jut eszébe, hogy valami ismert emberre hasonlíthat.
- Miért,
leborotválod a szakálladat?
- Na, azt azért
nem – tiltakozott nevetve Richard. – Sok mindenre képes vagyok, akár női ruhába
is bújok, ha az jó poén és jó reklám a cégemnek, de a szakállam az tabu! Az marad.
Úgyhogy ebben
maradtunk, hárman indultunk Egyiptomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése