2013. július 7., vasárnap

68. Margaret mama



Visszaértünk Londonba, Richard házába. Ott mesélte el az új csapattagunk, hogy mi történt vele. Eleinte furcsa volt ebben a kis törékeny emberi testben látni, de aztán megszoktuk a látványt.
Azt mondta, úgy szólt az utasítás, hogy ha a karkötő vészjelzést ad, akkor azonnal vissza kell menniük az űrhajóra. Ha viszont a kapcsolat is megszakad a fentiekkel, akkor minél előbb keresniük kell egy megüresedett emberi testet, hogy el tudjanak rejtőzni az esetleges üldözők elől. Ha szükséges, legyenek láthatatlanok is.
Ezek szerint a felkészítés során számítottak arra, hogy itt veszélybe is kerülhetünk. Ezt viszont velem elfelejtették közölni – gondoltam magamban. 

Azt is mondta Margaret mama – mert bármilyen viccesen is hangzott, mégiscsak így volt a legtermészetesebb szólítani őt, hiszen a valódi nevét neki sem tudtuk az emberi hangokkal kimondani -, szóval hogy az utasítás szerint minél közelebb kell maradniuk a küldetés helyéhez, mert a mentőcsapat majd oda fog értük menni.
Oké, gondoltam, és hol az a mentőcsapat? Négy hónapja vagyunk idelent, és ha nincs Aaron, én már nem is élnék. A többiek meg még most is csak várhatnának. Nem jött kintről mentőcsapat értünk, hogy megmentsen. Csak magunkra számíthatunk. 

Ő tehát ott maradt a Stonehenge melletti kisvárosban, Amesburyben. Várta, hogy mikor fog valaki távozni, hogy átvehesse a földi testét. De ez egy békés település, jó ideig senki sem akart meghalni. Aztán amikor végre a nyolcvanhárom éves Mrs Margaret Miller békésen elaludt, és a lelke eltávozott ebből a világból, nem válogathatott, hanem megkönnyebbülve beköltözött a testébe. És szerinte kényelmes, jó hely ez. Margaret mama egyedül élő özvegyasszony volt, békés, nyugodt élettel, könnyű volt azt folytatni. És határozottan élvezte is. Egészen ma délutánig, amikor a karkötő bekapcsolt, és egy sürgető érzés az autóút felé irányította őt. Csak remélte, hogy a sok kocsi közül a megfelelő elé lép, de ezek szerint a két karkötő megbízhatóan egymáshoz tudja vonzani a csapattagokat.

Tehát a kísérlet sikerült. A tapasztalatok alapján így megtalálhatjuk a többieket, a karkötőjük válaszolni fog a Parancsnoki jelre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése