Paul a szálloda halljában várt bennünket. Rácsodálkozott
Ahmedre, és a szeme mintha megakadt volna a karkötőn, de nem kérdezett semmit.
Ahmed gyorsan lejjebb húzta az inge ujját.
Paul azt mondta, nagyon aggódott miattunk. A városban a
katonaság a tüntetők közé lőtt, sok a halott. Az emberek nagyon dühösek, nem
lehet tudni, mikor robban ki egy újabb, nagyobb összecsapás. Jó lenne, ha ma
már nem hagynánk el a szállodát.
Richard azt felelte, nem is maradunk sokáig, a
piramisokat már úgyis láttuk. A következő repülőgéppel megyünk vissza Angliába.
Paul nagyon sajnálkozott, hogy máris el akarunk menni,
azt bizonygatta, hogy itt a szállodában biztonságban vagyunk, maradjunk még pár
napot, biztosan rendeződik a helyzet. De Richard ragaszkodott hozzá, hogy
utazunk.
Paul végül belenyugodott a döntésünkbe, és azt mondta,
akkor még egy igazi jó ebéddel had vendégeljen meg minket. A szobánkba fogják
felszolgálni hamarosan. Ezt elfogadtuk.
Alighogy felértünk a szobánkba, jöttek is a pincérek,
különféle egzotikus, általam nem ismert ételekkel a tálakon. Ahmed volt a
legéhesebb, gyorsan nekiállt enni. Richard közben telefonon megrendelte a
repülőjegyeket. Este indult gép Londonba, még volt időnk addig.
Kopogtattak az ajtón, Paul jött fel a kezében egy teli
üveggel. Valamilyen különleges, régi évjáratú keleti ital volt, én nem is
értettem pontosan, hogy micsoda. De Richard és Aaron is szakértően bólogatott,
hogy ezt valóban meg kell kóstolni. Paul mindenkinek töltött, remélte, hogy
Ahmed is elfogadja. A szerencsés találkozásra és a barátságunkra emelte a
poharát, és azt mondta, visszavár minket, ha elcsendesülnek itt a politikai
viharok. Koccintottunk, ittunk.
Aztán Paul elköszönt, azt mondta, készülődjünk nyugodtan.
És nem kell fizetnünk sem, a szálloda vendégei voltunk erre a rövid
látogatásra. Jó utat kívánt, mindegyikőnkkel kezet rázott, és elment.
Kinéztem az ablakon, mert úgy tűnt, beborult odakint,
olyan sötét lett a szobában. Nem láttam felhőt az égen, de a napkorong csak
tompán fénylett. Minden egyre szürkébb lett, a szoba is, a többiek alakja egyre
elmosódottabbá vált. Minden furcsán távolivá vált, én meg csúszni kezdtem
valami lejtőn egy sötét és hideg helyre lefelé. Még mintha hallottam volna,
hogy Richard telefonja csöngeni kezdett, különös, éles hangon, akár egy
tűzjelző, de aztán ez is elhalkult, és én elvesztem a fekete csöndben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése