Reggeli után kocsiba ültünk, és elautóztunk a 14
kilométerre levő hegy lábához. Onnan egy táblákkal jelzett turistaúton
indultunk neki az emelkedőnek. Szép napsütés volt, nyári meleg, de az enyhe
szélben kellemes volt a haladás. Felettünk hívogatóan magasodott a hegycsúcs.
Kisebb-nagyobb sziklák, fenyőfák, alacsony bokrok, néha
sárga virágok között haladtunk a jól kitaposott ösvényen, végre újra
fenyőillatú, tiszta levegőben. Ahogy egyre feljebb jutottunk, egyre szélesebbre
nyílt a kilátás a lenti, zöldellő, sík vidékre, a kisváros tarka házaira, a
távoli, kékes hegyvonulatra.
Csöndben haladtunk. Nagyon békés volt minden, madarak
csicseregtek a fákon, az széllökésektől időnként halkan felzúgtak a fenyők.
Idilli környezet, a leírása is olyan, mint egy alapfokú
fogalmazási gyakorlat. Akárcsak egy házi feladat: Családi hétvégénk története,
bevezetés, tárgyalás, befejezés. Ne feledkezzetek meg a hangulatfestő
jelzőkről, gyerekek! És a végén vonjátok le a tanulságot: ugye, milyen
egészséges dolog a szabadban kirándulni.
A karkötőm már a hegy lábától kezdve halkan, alig
érzékelhetően zizegett, töltötte le az információkat, de ezekből most nem
láttam semmit, nem is zavart a dolog. A kristályok tették a dolgukat.
Megmondta Richard is, hogy ez csak egy kellemes
kirándulás lesz, semmi több. Ide is eljöttünk, ha már ez a helyszín is a többi
között volt. Élveztem a szép természetet magam körül, és igyekeztem kizárni a
fogalmazási kényszeremet, hogy belül folyamatosan kommentáljam azt, amit látok.
Aaron és Ágnes egymás mellett haladtak elöl az ösvényen,
én középen, Richard mögöttem.
Néha kellett csak megállnunk, hogy elengedjük a szemből
jövő túrázókat, vagy azokat, akik gyorsabban haladtak, és lekerültek minket. Már
lent, a parkolóban is láttam pár autót, mások is indultak a hegyre. Voltak
hátizsákos, komoly túrabakancsos kirándulók is köztük, és olyanok is, mint mi,
akik csak egy könnyű sétára jöttek.
Ahogy feljebb értünk, egyre nagyobb lett a tömeg.
Jobbra-balra csoportok ültek a tisztásokon, beszélgettek vagy talán meditáltak,
vagy csak furcsán ácsorogtak a nagyobb sziklák mellett, a meredekebb
hegyoldalaknál, néha egészen hozzásimulva a sziklákhoz, vagy egy-egy nagyobb
fához. Eleinte nem is figyeltek ránk, de aztán egyre többször vettem észre,
hogy néznek minket. Engem követtek a szemükkel, és ha óvatosan
visszapillantottam a vállam fölött, láttam, hogy összesúgnak mögöttünk.
Kezdett zavarni a dolog. De a többiek nyugodtan ballagtak
tovább, mintha észre sem vennék ezt a gyanús figyelmet.
Különös volt az is, hogy ezek az emberek furcsa öltözékeket
viseltek. Oké, láttam már, hogy ezen a bolygón nagyon változatos a ruházkodás,
de rajtuk valahogy minden más volt. Az egyik csoportban nagyon magas, vékony
alakok álltak, szinte teljesen egyformák voltak a hosszú, szőke hajukkal,
azonos volt a mosolygásuk, az egyenes szabású ruhájuk is. Meg is szólítottak.
De nem akartam válaszolni, nem voltam barátkozós kedvemben. Úgy éreztem, kár
volt elrontani ezzel a tömeggel ezt a hangulatos kirándulást.
Aztán volt egy csoport vöröses bőrű, vágott szemű ember,
az egyik intett nekem, persze, nem integettem vissza. Hagyjanak már békén!
Aztán meghökkenve torpantam meg, mert az egyik kanyar
után, az ösvény melletti nagyobb szikla tövében egészen apró, törpe méretű
lényeket láttam ücsörögni. Felugrottak, körbefogtak, és furcsa, cserregő
nyelven sebesen beszélni kezdtek hozzám.
Semmit sem értettem belőle. Ekkor megjelent előttem két
szőke, magas férfi, megfogták a karomat, és mutogatva vezetni akartak valahová,
el az ösvénytől. Arrafelé a sziklafalon mintha egy barlang keskeny nyílását
láttam volna a fák takarásában.
Elég ijedten néztem körbe, hogy segítséget kérjek a
többiektől, de nem láttam őket sehol.
Aaron, Ágnes és Richard, akik az előbb még itt
gyalogoltak mellettem, most nem voltak az ösvényen.
Ők nem voltak sehol. De helyettük az összes eddigi
népség, és még olyanok is, akiket az előbb nem láttam, most itt nyüzsögtek
körülöttem. És különböző, érthetetlen nyelveken beszéltek hozzám.
A francba! Mivé lett a kellemes kirándulásom!
Hol van Aaron? Segítség!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése