72. A Nagy Piramisban

Az energia belém áramlott, aztán a folyamat lezárult. Túléltem, végül márt nem is volt olyan feszítő érzés. Mintha sikerült volna hozzákalibrálnom a saját működésemhez.

Közben a csoport befejezte a meditációját. Bennem továbbra is ott volt a vágy, hogy ki innen, minél hamarabb. De ahogy az új információ-csomaghoz hozzá tudott kapcsolódni a tudatom egy része is, megszűnt a kívülállóság érzése. Ismerős lett a hely.

Nem arra való, hogy emberek csoportjai itt éljék ki a fantáziájukat, de már nem zavart, hogy itt vagyunk. Rájöttem, hogy az energiát sem zavarja. Az az erő, amit a kőtömbök magukba zártak valamikor, megvan most is. A rendszer már nem működik, mert nincs már itt a tulajdonosa, aki működtetni tudná, de az energia attól még itt van. Tisztán és érinthetetlenül. Nem zavarhatja meg apró lények érzelmi hullámzása, nem koszolhatja be se a kezük, se a lépteik nyoma. 

Most már hasonlított a Stonehenge köveihez ez az erő. Mások használták, más nép építménye, de bennem, belül és a karkötő kristályrendszerében megértette egymást a kétféle energia. Az ősi Alapítók két családja találkozott bennem. Az Őrzők és az Uralkodók kezet ráztak. Ez határozottan jó érzéssel töltött el.

A csoport tagjai közben egymás után odaléptek a teremben levő nagy vörösgránit ládához, és óvatosan, áhítatosan belefeküdtek. Az arab idegenvezető közben kiment. Gondolom, így nyugodt maradhatott a lelkiismerete, ő nem látott semmi szabálytalant.

Előtte azt mondta, hogy az az egyszerű, díszítés és felirat nélküli kőláda, aminek az egyik sarka különös módon törött is volt, a fáraó szarkofágja volt. Amikor kiment, a csoport vezetője hozzátette, hogy ez csak a hivatalos nézőpont, de ők persze tudják, hogy ez a szarkofág egy ősi beavatási szertartás egyik eszköze. A piramis pedig valójában egy csillagkapu, más dimenziókhoz lehet benne csatlakozni. És ebben a központi teremben ezt most egy kis időre mindenki megtapasztalhatja, aki belefekszik a gránitszarkofágba. 

Legyen mindenkinek a hite szerint - gondoltam magamban most már jóval békésebb lelkiállapotban. Ha ők így akarnak kapcsolatba kerülni más dimenziókkal, hát csak tessék, meg lehet próbálni. Amilyen erősen vágynak rá, meg is van az esélyük, hogy átéljék azt, amit annyira szeretnének. Ha megvan hozzá a módszerük, akkor ez az óriási erő, ami a falakból és főleg abból a gránitládából még most is árad, tényleg teremtő energiaként tud hatni.

De szerintem ebben a kőládában nem emberek feküdtek. Nem is járkált idebenn senki akkor, amikor ez a rendszer még működött. Ez egy nagy kristály helye, ami tele volt információval, energiával. És annak a sugárzása az, ami még ma is érezhető. A kristályt azelőtt vették ki belőle, mielőtt ezt a piramist lezárták, és ezzel kikapcsolták a rendszert. Ott az a törés a láda sarkánál. Akkor pattant le az a kődarab, amikor a kristályt egy emelővel kiemelték. De már nem számított. A tulajdonosok költöztek, ezért pakoltak, csomagoltak, és lezárták a kiürített épületüket.

Aztán jó pár ezer év múlva újra megtalálták az emberek, és elkezdtek hasonlókat építeni, igyekeztek lemásolni az eredetit. De a belső, számukra érthetetlen technikai formát és az amúgy is ismeretlen kristálymagot nem tudták leutánozni.

Azok, akik szellemi kapcsolatban maradtak az eredeti Alapítókra, be tudtak jutni ide. De nem ezekbe a fenti, amúgy is üres termekbe jöttek, ahol már csak a tiszta energia maradt, hanem a piramis alsó részébe, és ott próbáltak egy mély aknában a régi energia gyújtópontjához közelebb kerülni. Úgy, ahogy egy kiszáradó kutat mélyebbre ásnak, mert odalent még csörgedezik az éltető víz. Onnan lentről még hosszú ideig képesek voltak hozzákapcsolódni az élő tudáshoz, az információkhoz is.

Azóta ez a hatalmas építmény emlékmű lett. De nem a halott fáraóké, hanem egy létező, tiszta, de már nem működő energiarendszer mementója. Az ősi Uralkodók tudása van benne még ma is.

Vajon miért hagyta itt a Földet a régi Sárkányok népe? Ők teremtették meg ennek a világnak az alapjait. Nem voltak elégedettek az eredménnyel? Csalódtak a művükben?

Richard azt mondta, fiatal Sárkánykölykök érkeztek csak azóta abból a világból. Vajon mikor fedezik fel újra az apáik ősi tudását? Mikor indítják be újra ezt a hatalmas energiarendszert?

Na és vajon a mai Föld el tudná-e viselni ezt a régi, nagy tisztaságú energiát?