Fáradt voltam, de nem tudtam aludni. Túl mozgalmas volt
ez a nap. A piramis, az üldözés és a szerencsés megmenekülés. Richard sem
aludt, néha felnyögött, mert fájt a válla. Azon mérgelődött, hogy Paul mérge
miatt nem gyógyul elég gyorsan a sebe. Máskor egy ilyen sérülésének már nyoma
se lenne, most meg még mindig lüktet.
Aaron csöndben volt, de tudtam, hogy nem alszik ő sem. Ha
jól emlékszem, nem is szokott aludni. Megmozdultam, feléje fordultam. Átölelte
a vállamat. Ez nagyon jólesett.
- Kérdezhetek?
- Persze, most ráérünk. És ha beszélgetünk, akkor talán
Richard is kevesebbet nyavalyog. – Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Igen, kérdezz csak, kölyök – mondta Richard is. – Mert
ha magyarázhatok, akkor okosabbnak érzem magamat, és addig sem a hülyeségemen
mérgelődök.
Hát akkor vegyük sorba – gondoltam.
- Ki volt ez a Paul?
- Egy rohadék gonosz törpe – vágta rá azonnal Richard
dühösen.
- Finomabban fogalmazva egy Elveszett Gyerek. Ők a Por
népének a legrosszabb tagjai – mondta nyugodt hangon Aaron. – A régi Uralkodók
törvénytelen gyerekeinek a leszármazottai. A Por népéhez tartoznak, de egy
kielégíthetetlen hatalmi vágy kínozza őket. Úgy érzik, nekik több járna az
élettől, de ezt nem kapják meg. Valahol mélyen emlékeznek az elvesztett
örökségükre. Csakhogy ők törvénytelen kapcsolatból születtek, nem lenne joguk
az apáik hatalmára. Ezért gyűlölnek mindenkit, akit értékesebbnek, boldogabbnak
vagy gazdagabbnak látnak. És meg akarnak szerezni mindent, amit megkívánnak,
gátlások nélkül, kontroll nélkül. Nem érdeklik őket a törvények, a tisztesség,
hiányzik belőlük minden együttérzés. Bárkin
képesek átgázolni a céljaik érdekében.
- Attól veszélyesek igazán, hogy közben nagyon intelligensek
és nagyon jó színészek – vette át a szót Richard már higgadtabban. – A mi
példánkból is látszik, hogy milyen ügyesen át tudnak verni bárkit. Tökéletesen
el tudják játszani azt a szerepet, ami az aktuális céljukhoz a legjobban
megfelel. Ezért veszélyesebbek, mint a Pusztítók, mint például Sergio, akivel
már találkoztál. Ők is bevetnek minden eszközt, de közben az ember látja, hogy
csörgőkígyóval tárgyal, nem egy jámbor siklóval. A kábítószerdílerek is nagy
rábeszélőképességgel árulják a drogot, de a vásárló azért tisztában van azzal,
hogy most a csábításnak enged, kockáztat azzal, ha a mámort választja. Ezek a
kis rohadékok viszont kedvesnek, ártatlannak és gyakran jóságos, segítőkész
emberbarátnak látszanak. Aztán egyszer csak lecsapnak rád, akkor, amikor a
legkevésbé számítanál rá.
Ők a kedves pszichopaták, akik romba döntött életeket
hagynak maguk után, és még csak vissza se néznek, vagy a sorozatgyilkosok, akik
sportot űznek a pusztításból, és semmi megbánást nem éreznek. Amikor pedig sikerül
a hatalom közelébe jutniuk, akkor ők a mosolygó zsarnokok, akik országokat vagy
akár a fél világot is képesek elpusztítani, és végig biztosak abban, hogy ehhez
nekik joguk van. Mert ez a hatalom nekik jár, a többiek pedig megérdemlik a
sorsukat.
Azért nevezik őket gonosz törpének, mert gyakran
alacsonyabbak is, mint az átlag. Ettől persze csak még nagyobb a bizonyítási
vágy meg a pusztító szenvedély bennük. Azt akarják, hogy ők lehessenek a
legnagyobbak, és mindenki más legalább egy fejjel legyen alacsonyabb, mint ők.
Ha ezért le kell fejezni a többséget, akkor az szerintük csak egy célszerű és
nagyon ésszerű cselekedet.
- És hogyan jöttetek rá, hogy Paul egy gonosz törpe?
- Nem mi jöttünk rá – sóhajtott nagyot Richard. – Nem
voltunk ehhez elég okosak. Úgyhogy most romokban hever a büszkeségem, azt
tényleg sikerült lefejeznie ennek a kis rohadéknak.
- Nem féltem én a te büszkeségedet – jegyezte meg Aaron.
– Szerintem pár nap alatt visszatér, és olyan lesz, mint újkorában.
- Nem, ezt nem úszom meg ilyen könnyen. Ez most túl nagy
csapás volt. Ha nincs Ágnes, és aztán Peter csodaszerkentyűje, akkor már én sem
lennék. És ha belegondolok, hogy elvesztettem volna az összes múltbeli
emlékemet… hát, még most is összeszorul a markom, és szívesen megfojtanám azt a
szemetet.
- Igen, ez csúnya halál lett volna – mondta komolyan
Aaron. – A gonosz törpék ugyanis elveszik az áldozatuk múltját, és ha tudatos
Alapítót tudnak megölni, akkor a tudatosságát is tönkreteszik. Aztán
öntudatlan, hétköznapi emberként születhet meg újra az illető, elveszetten és
tele hiányérzettel. Ez az igazi elégtétel egy ilyen Elveszett Gyereknek, ha a
saját kínjához hasonlóval büntethet egy régi Alapítót. Ezért lettünk volna nagy
fogás Paulnak.
- Szerencsére Ágnes angyali énje mostanra beérett, és jól
működik. Neki volt Londonban egy furcsa látomása. Azt látta, hogy egy kis törpe
kötöz össze minket, és gúnyosan röhögve táncol rajtunk. Ő nem tudta, mit jelent
ez, de nagyon rossz érzése lett. Elmondta Hollynak, aki pontosan értette a
veszélyt, és azonnal telefonált. Az utolsó pillanatban, még megértettem, és el
tudtam mondani Aaronnak az üzenetet.
- A méreg az ételben és az italban volt. Ahmed sokat
evett, és aztán ivott is. A teste is gyengébb állapotban van, mint a miénk,
ezért nem tudtam őt még rendbe hozni.
Amikor rádöbbentem, hogy csapdába estünk, még volt annyi
energia a gyűrűmben, hogy egy nagy adag vizet ellenanyaggá tudtam vele alakítani.
Azzal magamat meg Richardot ébren tudtam tartani. Hozzád már a gyűrű is
kellett, de az, amivel máskor a félholtat is felébresztem, most éppen hogy csak
felkeltett téged. És a méreg hatása elég tartós. De remélem, reggelre már regenerálódunk.
Csönd lett. Néztük a gyönyörűen fénylő csillagos eget, és
hallgattuk, ahogy a hűlő homok halkan perceg alattunk.
Jó kaland ez a földi élet – gondoltam, és aztán
lecsukódott a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése