80. A sivatagban

- Több száz éve nem láttam már repülő szőnyeget. Olyan régen utaztam már rajta, el is felejtettem, hogy kicsit huzatos – mondta Aaron vidáman, és közben a homokot rázta ki a hajából.  

Ránéztem. Nagyon boldogan vigyorgott. Aztán hátba vágott:

- Ügyes voltál, fiam. Bár kormányozni nem tudod, de a lényeg, hogy amikor nagyon kellett, akkor be tudtad kapcsolni.

- Mit is csináltam pontosan? – kérdeztem. Nagyon örültem a dicséretének, csak jó lenne tudni, hogy miért kaptam.

- Ez a keleti Uralkodók egyik kedvelt közlekedési eszköze, a repülő szőnyeg. Persze nem csak szőnyeg lehet, gyakran használták a homokot is, főleg ha úgyis idekint, a sivatagban közlekedtek vele. A Por népének a jelképei, akár a sok kis szövetszál, akár a homokszemek, amik összeállnak, egy lappá lesznek, és elviszik az embert oda, ahova akarja.

- De hogyan tudta ezt egy Őrző beindítani? – csodálkozott Richard. Alaposan megnézte a karkötőmet. – Milyen eszköz ez? Úgy tűnik, több, mint amit eddig gondoltunk róla.

- A Piramisban beletöltődött az Uralkodók tudása is, és Peter ezek szerint hozzáfért ehhez akkor, amikor nagy szükségünk volt rá.

Hűha! Szóval megmentettem magunkat! Én, egyedül.

Nagyon büszke voltam magamra.

- Hol lehetünk? – kérdezte Richard, és körbenézett a gyorsan sötétedő tájon.

- Valahol a Szahara közepén. A lényeg, hogy biztos távolságban gonosz kis törpéktől. Most már csak a skorpiókat meg a kígyókat kell megúsznunk, és a hideg éjszakát meg a forró holnapi napot, és túl is lehetünk ezen a kalandon.

 Na, ez azért még nem hangzott túl biztatóan.

Aaron kisebb mélyedést ásott a kezével az egyik homokdűne oldalába, odavitte a még most is ájult Ahmedet, és minket is odahívott.

- Hideg lesz az éjszaka, melegítsük egymást. És főleg ezt a szegény fiút. Amúgy is ő a leggyengébb, ráadásul túl nagy adagot kapott Paul kotyvalékából. Remélem, kibírja a teste, amíg elég vízhez jutunk, hogy ki tudjam mosni belőle a mérget.

Egymás mellé kuporodtunk. Aaron és Richard maguk közé vették Ahmed testét. Én Aaron mellé feküdtem. A levegő gyorsan hűlni kezdett, de a homokból még a forróság sugárzott.

Itt végre csönd volt és nyugalom. Mellettünk a halomról időnként halk zizegéssel homokszemek gurultak lefelé. Felettünk egyre sötétebb lett az ég, aztán szikrázva kigyúltak a csillagok. Aaron oldalához simulva néztem a távoli, ragyogó fényeket.

Bárhol is voltunk, ez most nagyon jó hely volt.