2013. június 29., szombat

60. Tanácskozás



Richard egy nagy fali monitorra kivetítette a Föld térképét, és Jani sorra megmutatta, milyen koordinátákra küldte le a többieket. Hát, jól elterítve a felszínen! Utazgathatunk, mire mindegyikőjüket összeszedjük.
De ez legalább időbe telik, és addig még annyi minden történhet velünk. Persze remélhetőleg csupa érdekes és jól végződő dolog.
Richard azt mondta, a többieknek jól működhet az álcázásuk, mert a Tanács Figyelői nem tudták bemérni őket. Csak a műszereik jelezték azt, hogy plusz hét fő tartózkodik valahol azonosító nélkül a bolygón. Ezért adták ki a körözést.
És az ő leérkezésüket az itteni Őrzők sem vették észre, csak akkor találták meg az űrhajónkat, amikor már a parkolópályára álltunk.
Amikor pedig ők megtámadtak minket, blokkolták a központi érzékelőket. Ezért a Tanács nem tudja, hogy ők lőtték az űrhajót, nem látták a két mentőkapszulát, és ezek szerint rólunk sem tudnak Janival. Sergio ezért nyugodtan megölhetett volna minket, nem maradt volna nyomunk. A támadóink viszont követni tudtak minket, amikor menekültünk, ezért találtak ránk.
Aaron szerint Sergiot is az Őrzők bérelhették fel, amikor rájöttek, hogy egy Harcos védelmez minket. A Kard ellen kevés a Pajzs ereje, de egy Pusztító végezni tudott volna velünk. Vele szemben Aaron legfeljebb önmagát tudja megvédeni, ha elég erős, de mást nem képes megmenteni. Akkor derült ki, hogy a Parancsnoki karkötő tényleg jól működik rajtam, és így, ketten együtt ellen tudtunk állni a gyilkos tűzzápornak.

Aaron ezt csak olyan mellékesen mesélte Richardnak, miközben ő jelölgette a Jani által mutatott helyeket a monitoron.
Engem viszont belül majdnem szétfeszített a büszkeség. Ezt eddig sose mondta nekem! Hogy mi ketten vertük vissza a támadást, egyesült erővel! Ugye, hogy nem egy kis kölyök vagyok! Hanem egy igazi harcostárs.
Tessék már tudomásul venni, hogy felnőtt fia vagyok az apámnak. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése