42. Útközben

Kiértünk a városból, Aaron egyenletes tempóban, szótlanul vezetett. Ágnes törte meg a csendet:

- Ki volt az a férfi?

Aaron csak egy idő után felelt:

- Egy régi ismerős a Főnix népének sötétebb oldaláról.

- Miért akart megölni minket?

- Szereti az Angyalok energiáját. Meg az Őrzőkét is.

- Micsoda? Ezt hogy érted?

- Mások energiájából táplálkozik. Vámpír.

Ágnes pár pillanatig nem jutott szóhoz. Aztán egyre sápadtabb lett, kezdte gyorsabban kapkodni a levegőt, és féltem, hogy megint ki fog borulni. Aaron keményen rászólt:

- Ne ess pánikba! Emlékezz! Angyal vagy, mindezeket rég tudod már. Ne pazarold el az energiádat a rémületre. Érintsd meg a medálodat, és nyugodj meg!

Ágnes engedelmesen belekapaszkodott a nyakában függő kis szitakötőmedálba. Lassan visszatért a színe, és lassúbb lett a légzése is.  

De most Jani lett nyugtalanabb. 

- Mi az, hogy vámpír? – kérdezte ideges hangon. – Eddig azt hittem, csak azért üldöznek minket, mert idegenek vagyunk itt.

- Az csak az egyik ok – felelte Aaron, de volt valami bizonytalanság a hangjában. Eszembe jutott, hogy a férfi "disszidens Őrzőknek" nevezett minket. Nem tudtam ez mit jelent, de ha megkérdezem erről Aaront, akkor rájön, hogy értettem, miről beszéltek spanyolul. És hogy azt is hallottam, hogy ő ki van tiltva erről a bolygóról. – A Vámpírok az emberek energiáját is elszívhatják, de az Alapítók csoportjainak jóval nagyobb az energiája. Ha tehetik, akkor közülük választanak zsákmányt.

- Kik azok az Alapítók? – kérdeztem rá gyorsan, mert erről eddig nem volt szó. És valóban lényeges lehetett, mert Aaron úgy állt meg a beszédben, mint aki bánja, hogy szóba hozta.

- Ez csak egy összefoglaló név a különböző csoportokra, a Kardok, a Pajzsok meg az Angyalok népére.

- És még hány nép van?

- Az most nem fontos – tért ki megint a konkrét válasz elől. – A lényeg az, hogy a Főnix népétől kell a leginkább tartanunk. Ha Sergio beindul, akkor nagyon nehéz lerázni.

- Ki ez a Sergio? Mit csinál?

- Legutóbb Mexikóban élt, és általában droggal kereskedik. Ha túl forró lesz a talaj a lába alatt, akkor másik országba költözik. De mióta beindult a drogüzlet, általában Latin-Amerikához ragaszkodik. Rossz jel, hogy újra Európában van.

- És hogyan táplálkozik? Mint a filmekben a vámpír, vért szív? – kérdezte Ágnes.

- Nem, neki energia kell. Ehhez megkínozza az embert, testileg vagy lelkileg, és a fájdalommal meg a rettegéssel elfolyó energiát szívja fel.

- Szadista rohadék – borzongott meg Ágnes, mint akinek ismerős ez az érzés. Aaron keze megrándult a kormányon, és mereven nézte az utat.

- Mindenki Vámpír a Főnix népéből? – kérdezte Jani.

- Nem, dehogy – válaszolt gyorsan Aaron, és úgy tűnt, erről most szívesen beszél. – Nagyon jó fejek vannak köztük. A Vámpírok csak az egyik, sötét csoportjuk. A többségük szuper alak, elképesztő képességekkel. Szeretnek izgalmasan élni, vannak köztük nagy kalandorok, de életmentők, tűzoltók is. Ők nem másoktól szedik el az energiát, hanem a nagy kihívásokkal szembenézve maguknak termelik azt, sőt másoknak is tudnak adni. Például ők is tudnak gyógyítani, vagy életre tudnak kelteni halottakat is. Az Angyalok ehhez az égi csatornából hoznak le energiát, a Főnixek meg a sajátjukat adják úgy, hogy közben még magukat is felturbózzák. Szóval igazán jó csapat az övék – Aaron hangja most először lelkes és vidám volt. 

- Akkor nem lehetne más Főnixtől segítséget kérni Sergio ellen? – kérdezte bizakodóan Jani.

- Nem – komorodott el Aaron. – A Törvény szerint a csoport nem fordulhat a saját tagjai ellen. Ha kell, akkor a Tanács dönt.

- És akkor ezt a rohadékot miért nem büntették meg? – robbant ki indulatosan Ágnes.

Aaron megint visszafogottabb lett. Én emlékeztem, hogy szó volt valami büntetésről közte meg Sergio között.

- A csoportok harcolhatnak egymás ellen. Ezt engedi a Törvény. Az oroszlán is elkaphatja a gazellát. Egy Főnix is megölhet bárkit, akit tud. Nem törvénytelen.

- Akkor bármit tehet, nincs következménye? – Ágnes hangjában nagy felháborodás volt.

- Nem tehet bármit. Például nem támadhat más Főnixre. Nem okozhat olyan feltűnést, amivel az átlagemberek előtt lelepleződne a csoportok léte. Ezért nem lövöldözhettek a nyílt utcán, ha más is ott volt. És nem terjeszthet olyan módszert, technikai eszközt vagy drogot, amivel az emberek felismerhetnék az Alapítókat. – Aaron halványan elmosolyodott. – Legutóbb éppen ezen bukott el. Az egyik új drog, amit gyártani kezdtek, túl jól sikerült. Az emberek egyszer csak látni kezdték a valóságot. A Tanácsnak nagy erőket kellett mozgósítani, hogy összezavarják a tudást, mielőtt a nép mindenre rájön. Sergiot elítélték, egy másik bolygóra száműzték egy időre. Még nem is lehetne itt. De a jelek szerint sikerült elintéznie, hogy visszajöhessen.

Aaron hátranézett, rám és Janira, mint akinek hirtelen eszébe jut valami.

- Lehet, hogy miattatok jöhetett vissza. Sergio profi vadász, elképzelhető, hogy azt vállalta, hogy felkutat titeket. Ez megmagyarázza, hogy mit keres Európában.

Na, jól állunk. Az előző támadók ellen legalább védett a pajzsom, de most tessék, félhetek a Vámpíroktól.

Milyen újabb veszélyeket tartogat még nekem ez a világ?