56. Reggeli eszmecsere

Az asztalnál már ott ült Richard, és derűsen hallgatta Jani eszmefuttatását, aki erős kelet-európai akcentussal ugyan, de angolul magyarázott neki. Persze még mindig a repülőgépekkel volt baja. Újra részletesen elsorolta, miért hibás ez a módszer, és szerinte hamarosan az összes légitársaság csődbe fog menni, mert hosszú távon tarthatatlan lesz ez az energiapocsékoló, lassú és kockázatos közlekedési mód. Aaron közbevetette, hogy Richardnak is van egy ilyen cége, és egész jól megy neki. Jani csak egy levegővételnyi szünetre állt le, aztán tovább értetlenkedett. Hogy egy olyan nagy kaliberű ember, mint Richard – aki erre még szélesebben vigyorgott –, hogyan fektethet pénzt egy ilyen katasztrofális ágazatba. 

Richard könnyedén vállat vont, és azt mondta, igyekszik megtenni, amit lehet, keresnek környezetbarát módokat, de itt egyelőre ez a technika elérhető. Majd hozzátette, hogy tizenöt éve egy léghajóval majdnem sikerült körberepülnie a Földet. Na, akkor megtárgyalták Janival a léghajó repülési elveit, és Jani lelkesen kezdte taglalni, hogy ugye, hogy itt van a másik technikai lehetőség, ezt az elvet kellene továbbfejleszteni a… és itt elakadt. Nekifutott még egyszer a mondatnak, egy „ionizációs hajtómű” még tellett tőle. Aztán ő is rájött, amit én már a legelején megtapasztaltam, hogy egy csomó, számunkra egyértelmű dologra nincsen földi szó. Még csak körülírni sem tudjuk.

Richard megértően bólogatott, és azt mondta, na, ez az. Hiába tudná, hogy mit keres, itt egyelőre le van tiltva ez az út.

- De miért, ha az sokkal jobb lenne? Olcsóbb, sokkal biztonságosabb, nem környezetszennyező, és nem lenne többé üzemanyag-probléma. Csak a hajtóműrendszert kellene hozzá megalkotni, és máris sokkal könnyebben közlekedhetnének az emberek.

- Viszont az a találmány megváltoztatná az egész világ pénzügyi-gazdasági rendszerét, felborulna ez az amúgy is ingatag egyensúly. Teljes káosz lenne.

- És az miért lenne gond? – kérdezte Aaron egy félmosollyal. – Abból a káoszból hátha egy jobb világ születne meg.

- Vagy egy ennél is rosszabb – felelte Richard komolyan. – Túl erősek a Pusztítók, és a Teremtő Főnixek nem akarnak szembeszállni velük, nem akarnak újabb testvérháborút.Emlékszel – nézett Aaronra –, volt már ilyen párszor, és majdnem kihalt miatta az akkori emberiség. Az indiai mítoszokban ott van az egyiknek a részletes története. Nem volt könnyű ilyen harcok után újratelepíteni az életet.

Most tehát a Tanács közös megegyezéssel blokkolja ezt a fajta tudást. Mert ha ez az új technika rossz kezekbe kerül, akkor a régi rabszolgaságnál is kegyetlenebb új világ jöhetne.

Az kellene, hogy a többi nép megerősödjön, és át tudja venni az irányítást a Főnix népétől. Mert a háttérből most mindenhol ők irányítanak. Közben meg úgy tűnik a felszínen, hogy a Por népe van hatalmon. Emiatt még rendesen küzdeni sincs ki ellen. Porból készült bábok vannak a legfontosabb pozíciókban. Nem lehet meggyőzni őket, mert csak homok van a fejükben.

- Nem próbáltátok visszahívni az Uralkodókat? – kérdezte Aaron.

- Dehogynem. De náluk is lehet valami probléma. Húsz-harminc éve végre kezdtek újra érkezni abból a világból is. De nem a régi nagy Sárkányok népe jött a hívásra, hanem a gyerekeik. Sárkánykölykök. Kis királyfiak meg királylánykák. Kedvesek, aranyosak, sugárzóak. Hozzák magukkal a képességeket, a királyi jogart, a koronát.

Aztán a Főnix tapasztalt dílerjei megkínálják őket a legújabb álomporral, színes kristállyal, pénzzel vagy hírnévvel, és ők csapdába esnek, elvesznek. Mint a Hófehérkék meg Hóferikék. Vagy a drogtól elkábulva beállnak hozzájuk, és a Pusztítók szolgái lesznek.

Akik meg kikerülik ezt a csapdát, azok hagyják, hogy a Por népe felemelje őket, de közben nem növesztenek saját szárnyakat. Aztán a magasból hatalmasat zuhannak, és összetörnek. És amilyen kis érzékenyek, nem akarnak újra talpra állni.

Nem tudjuk, mi lett a régi nagy Sárkányokkal. Az is lehet, hogy kihaltak már.

A Pajzsok népe az alapján, amit az éjjel mondtál, a titkos testvérharccal van lefoglalva, ezért nem elég befolyásosak a Tanácsban. Én megpróbáltam a Földek népének az öreg Mestereit összegyűjteni, ha már a Hegyek népének Bölcsei elérhetetlenek lettek.

Szóval próbálkozunk, aztán majd csak alakulnak a dolgok – azzal újra széles mosoly terült el az arcán. - Viszont ha csak beszélünk, akkor hiába van itt a reggeli, nem fogunk jól lakni.
Úgyhogy azt javaslom, hagyjuk egy időre a világhelyzetet, és nézzük, mi van az asztalon. 

Úgyhogy reggelizni kezdtünk.