Megérkeztünk Ágnes szüleinek a falujába. Aaron az utca
végén megállította a kocsit.
- Mi nem megyünk tovább. Jobb, ha minket nem látnak itt. Innen
már hazasétálhatsz.
- Mit mondjak nekik, mi történt? – kérdezte Ágnes.
- Találj ki valamit – felelte Aaron. – Mondhatod a
gázrobbanást, és hogy egy ideig itthon akarod kipihenni az izgalmakat. Maradj
itt egy-két hétig a kutyával. Mi elmegyünk, és remélhetőleg Sergio minket fog
követni.
- És ha mégsem? Ha rám talál? Nem leszel itt, hogy
megvédj.
- Visszajövök. Ha bármi arra utal, hogy Sergio utánad
jönne, visszajövök, és megvédelek. Megígérem.
Hűha, gondoltam magamban. Ez most egyértelmű ígéret volt.
És Aaron ezt komolyan veszi, mert amikor éjjel el akart menni, az volt a
legfőbb érve, hogy nem ígért semmit Ágnesnek, tehát nem szegi meg a szavát. Ezek
szerint a Harcosoknak egy ilyen ígéret sokat jelent. Na, tudtam én, hogy komoly
szex volt az előbb a kocsiban, itt az eredménye. Lehet, hogy mindjárt lánykérés
is lesz.
Kiszálltunk a kocsiból, hogy elbúcsúzzunk. Jani is
felébredt. Sorra megöleltük Ágnest, persze Aaron a leghosszabban. És ő meg is
csókolta. A lánykérés azért elmaradt.
A kutya nem akart kiszállni a kocsiból, nyüszítve lapult
a padlóra. Aaronnak úgy kellett kiemelnie.
- Semmi baj – mondta bátorítóan a kutyának. – Itt jó
helyed lesz, nézd, milyen érdekes ez a környék.
Nyugtatóan simogatta a kormos, csapzott szőrét, majd a
nyakörvhöz érve váratlanul megmerevedett.
- A rohadék – tört ki belőle. Valamit matatott a kutya
nyakánál, majd felemelte a kezét. A markában egy apró, kerek fémtárgy volt. –
Jeladó! Az a szemét Sergio jeladót rakott a kutyára. Tudja, hol vagyunk!
Rémülten meredtünk Aaron tenyerén arra a kis fémre. Most
mi lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése