Reggeli után visszavonultunk egy jó kis férfias
megbeszélésre, Richard, Aaron, Jani meg én.
Richard érdeklődve megvizsgálta a karkötőinket. Ő is azt
mondta, mint korábban Aaron, hogy nagyon hasonlítanak az itteniekéhez. Csak azokon
a spirálminta fordítva csavarodik, és türkiz kövek vannak rajtuk, nem pedig lapis
lazuli.
Aaron azt mondta, ő látott ilyen köveket is, de már
nagyon régen. Az egyik régi háború idején a Himalájában találkozott a Hegyek
népének egy csoportjával, és velük volt egy nagyon öregnek látszó Őrző. Rajta
is hasonló karkötő volt, mint a miénk.
Nekem csak most tűnt fel, ahogy egymás mellé tettük, hogy mennyire különböző a karkötőnk Janival. Az övén három egyforma,
kisebb kék kő volt, az enyémen meg a két nagyobb sötétkék, középen a világoskék
zafír, és a két csillogó gyémánt. És
a vésett minta is bonyolultabb volt rajta.
Mikor megkérdeztem, miért ilyen az enyém, válasz helyett
Richard és Aaron összenéztek. Nem szeretem az ilyen pillantásokat, amikor valamit
titkolni akarnak előlem. Ha nem tartottam volna Aaron reakciójától, belenéztem
volna a fejébe, hogy tudjam, mit gondol. El is döntöttem, hogy ha most csak
valamilyen lerázó, felületes választ adnak, akkor később úgyis kiderítem, mi
volt a valódi véleménye.
Nem tudom, Aaron sejtette-e, hogy mit tervezek, vagy csak
már elég jól ismer, mert sóhajtott, aztán gondterhelten elmosolyodott:
- Egyszerűbb, ha elmondjuk neki. Már amúgy is túl sok minden
van a fejében, ennyivel több vagy kevesebb nem számít – mondta Richardnak,
aztán felém fordult. – Ez egy Parancsnoki karkötő. A közepén levő, nagy
tisztaságú drágakő a két gyémánttal felerősítve képes kapcsolódni a többiekéhez, ha beindul benne a kódolt
program. Valójában nem tudom, miért van ez a te kezeden, hiszen te egy
tapasztalatlan fiatal vagy csak, valószínűleg nem is tudod irányítani a
Parancsnoki modulját. Már az is nagy teljesítmény volt tőled, hogy egyáltalán be
tudtad kapcsolni. De aztán láttam, hogy veszély esetén is nagyon jól működik
rajtad. Ezért lehet, hogy mégsem véletlenül került hozzád. Pedig amikor
felhoztuk Oroszországban a tó mélyéről, nem gondoltam, hogy tudod majd
használni.
- A lezuhant űrhajó mellől hoztátok el? – kérdezte Jani.
- Igen, elmentünk érte, hogy a kölyök ne legyen teljesen védtelen
– felelte Aaron.
- Én nem tudtam róla, hogy volt még egy karkötő az
űrhajón – csodálkozott Jani. - Én is azért kerestem a fiút, hogy megpróbáljam
védelmezni, de nem nagyon reménykedtem, hogy túlélte a támadást. Úgy tudtam,
neki eleve nem volt eszköze, hiszen semmiképp sem kerülhetett volna a bolygóra.
Velem is csak ez a sima, alapvédettséget adó karkötő volt. A többieké, akik a
felderítésre jöttek, már többcélú, a védelem mellett álcázásra és
információgyűjtésre is jó. És a küldetés végén tudtak volna jelezni vele az
űrhajónak, hogy honnan szedjük fel őket.
- Most, innen a földről nem tudtok valahogyan kapcsolatba
lépni egymással? – kérdezte Richard.
- Én biztosan nem – felelte Jani. – Nekem csak az űrhajó
eszközeivel lett volna dolgom. De elképzelhető, hogy ezzel a másik karkötővel
lehet üzenni.
Most meg az nem tetszett, hogy mind a hárman énrám
néztek. Az előbb még tapasztalatlan kiskölyök voltam, most meg játsszam el a
Parancsnokot?
Igazán jó lenne, de nem tudom, hogyan kell.
- Lehet, hogy mégsem jó ötlet – mondta rövid szünet után
Aaron. – Ha sikerülne beindítani a jelet, és a többiek válaszolnának rá, akkor
azt más is meghallhatná. Nemcsak a Tanács Figyelői, hanem például Sergio is. És
azok az itteni Őrzők, akik szintén rátok vadásznak.
Célszerűbb, ha előbb megpróbáljuk betájolni, hol
lehetnek a társaitok, és csak kis távolságra, rövid időre kapcsoljuk be a karkötőt. Mert ha
mégis működik, akkor a közelben kell lennünk, hogy mi találjuk meg előbb őket, és ne az üldözők.
- És ha megtaláljuk a többieket, azután mi lesz? Nincs
űrhajónk, amivel elmehetnénk – aggodalmaskodott Jani.
Aaron meg Richard
újra összenézett. Aztán Richard szólalt meg:
- Tegnap este mi már végigvettük a lehetőségeket
Aaronnal. És arra jutottunk, hogy az egyetlen megoldás, aminek egyáltalán esélye
van arra, hogy jól végződjön az az, hogyha elmegyünk veletek a Tanács elé. Ott
lehet, hogy kaptok egy fejmosást, lehet, hogy ki fognak tiltani a bolygóról, de
a Tanács törvényei szerint nem ölhetnek meg benneteket csak azért, mert
bejelentkezés nélkül, engedély nélkül jöttetek a bolygóra. És ha ők
kiutasítanak titeket innen, akkor kaptok egy űrhajót is, amivel hazamehettek.
Jani arcán látszott, hogy örömmel tölti el ez a
lehetőség. Ő már ment volna el innen, minél hamarabb.
Én viszont nem tudom, hogy szeretném-e ezt.
Persze, itt veszélyben van az életem.
De cserébe van egy olyan életem, ami otthon nem volt.
A Parancsnoki karkötőről nem is beszélve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése