2013. június 14., péntek

45. Fordulat



Aaron gyűrűje halványan világítani kezdett, készen arra, hogy bármelyik pillanatban megvédjen minket, ha jön a támadás. De egyelőre nem láttunk semmi gyanúsat. Aaron arca feszült lett, látszott, hogy újabb elhatározásra jutott.
Ágneshez fordult:
- Van öt perced. Vidd be a kutyád a szüleidhez, és mondd azt, hogy egy fontos munkát kaptál. Nem tudod, meddig tart, azért hoztad el hozzájuk a kutyát. Egy ideig külföldre mész, majd jelentkezel. Mondd, hogy a kocsi itt vár a sarkon, azonnal menned kell a repülőtérre.
- De az üldözők nem fogják bántani a szüleimet?
- Nem, mert megyünk tovább, és a jeladót visszük magunkkal. Sergio nem fogja tudni, hogy eredetileg ide készültünk. Most menj, siess.

Ágnes összeszedte magát, és elindult a kutyával. Látszott, hogy megedződött az elmúlt napokban. Kihúzta magát, egy halvány mosoly megjelent az arcán, mint aki tényleg csak látogatóba ugrik be a családjához. Néztük, ahogy belépett az egyik takaros kis ház kapuján.
Aaron beültetett minket a kocsiba, hogy Ágnes szülei ne lássák, hányan fuvarozzák a lányukat. Ágnes pár perc múlva meg is jelent, egy idősebb férfi kísérte ki a kapun, és integetett utána.
Beült a kocsiba, Aaron indított, és visszakanyarodtunk a főútra.
- Hogy ment? – kérdezte Aaron.
- Egész jól – felelte Ágnes. – Szerencsére anya még nem ért haza a munkából. Apának egyszerűbb volt ezt elmondani, nem kérdezett sokat. Biztos, hogy őket nem fenyegeti veszély?
- Biztos. Egy Angyal meg két Őrző sokkal csábítóbb Sergionak, nem fog időt szánni egyszerű emberekre. Minket akar elkapni.
- És most hova megyünk?
- Egyelőre tovább, dél felé, hogy ne tűnjön fel, hogy hol fordultunk meg. Aztán vissza a városba.
- Vissza?
- Igen, mert ott a repülőtér. Elutazunk.
- De ahhoz útlevél kell, meg repülőjegy. Semmink sincs.
- Majd lesz. Elintézem.

Hát, gondoltam, ha Aaron mondja, akkor rendben lesz. Mást úgysem tehetünk, rá bízzuk magunkat.

Ezek szerint utazunk. Az jó, legalább más országokat is látok végre.
És igyekeztem vakációra induló turistának képzelni magamat, nem pedig öldöklő vámpírok elől menekülő üldözöttnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése