Igazán jól éreztem magam. A teraszra sütött a Nap, a
kertben madárcsicsergés, lombsusogás, az asztal körül jó emberek. És a helyzet
csak fokozódott, amikor megjött Richard felesége és a lánya. Mindketten szőkék,
mosolygósak és barátságosak voltak. Pontosabban a lánya, Holly azért egy kicsit
szőkébb, mosolygósabb és barátságosabb volt. És gyönyörű!
Még nem láttam ilyen sugárzóan szép fiatal nőt. A környezet
is fényesebb lett, ahogy kilépett a teraszra. Áradt belőle a fény. Egyértelmű
volt, hogy csak Angyal lehet. Egy gyönyörű, életvidám Angyal.
Harminc év körüli volt, karcsú alakkal, csillogó, nagy
kék szemekkel, nevető, széles szájjal. Már az ajtóból futni kezdett Aaron felé,
kitárt karokkal. Aaron meg felkapta, mintha kislány volna, körbeforgott vele, összedugták
a homlokukat, és együtt nevettek. Még sosem láttam Aaront ilyen boldognak,
ilyen felszabadultnak. Hosszan ölelték egymást, mint akik visszakapták egy rég
elveszettnek hitt kincsüket, és el sem akarják többé ereszteni.
Aztán Aaron mégis talpra állította Hollyt, és mosolyogva
végignézett rajta.
- Egyre gyönyörűbb vagy – mondta kedvesen. – Legutóbb is
jól néztél ki, de ez a mostani alak nagyon illik rád. Neked igazán megéri újra
és újra ide születni, egyre ragyogóbb nő leszel.
- Miért, eddig nem voltam elég ragyogó? – kérdezte mosolyogva
Holly.
- Dehogynem. Csak az én képzelőerőm kevés ezek szerint,
mert mindig azt gondolom, ennél szebb már nem lehetsz. De lám, megint sikerült
túlszárnyalnod a korábbi önmagad.
Aztán leültek ők is az asztalhoz. Jani nagyon igyekezett
felhívni magára a figyelmet, sorra kínálgatta Hollynak a szendvicseket. Holly
kedvesen megköszönte, vett is belőlük, de igazából csak Aaronra figyelt.
- Attól féltem, hogy sokáig nem látlak majd – mondta.
- Én megmondtam, hogy bízzál Aaron önfejűségében – jegyezte
meg Richard. – Ugyan mikor tartotta be pontosan a Tanács utasításait? Várható
volt, hogy egyszer csak megint felbukkan. Bár jöhettél volna kicsit hamarabb is
– fordult Aaron felé. – Egy éve volt Holly esküvője, nagyon hiányoztál onnan.
Nagy buli volt a szigeten.
- És a régebbi életeimben az esküvőmön mindig te voltál a
násznagy. Sokáig nem is akartam lakodalmat úgy, hogy ha te nem vagy ott.
- És legalább rendes srácot találtál magadnak?
Leteszteljem? – kérdezte Aaron.
- Jaj, ha lehet, tartsd magad távol tőle. Olyan józan, szolid
fiú, nem akarom, hogy megijeszd – nevetett Holly.
- Ezek szerint nem Angyal és nem a Griffek közül való? –
nézett Aaron Richardra.
- Hát nem, egyik sem – mondta kissé fanyar mosollyal
Richard. – Egy apának persze egy vőjelölt se tökéletes, de elfogadtam, hogy
most már tényleg vegyes család leszünk. Az én Angyalkám hosszú válogatás után egy
megbízható Mesterembert választott magának a Földek népéből. Úgy látom,
boldogok együtt, és egy szülőnek ez a lényeg – azzal a feleségére, Joanra
mosolygott, és megfogták egymás kezét. – Talán a fiunk, Sam is megtalálja a párját
hamarosan, és akkor kerek lesz a család.
Békés, boldog hangulat lengte körül az asztalt. Mintha
minden rendben lenne.
Hátha valójában minden rendben van – gondoltam reménykedve
-, és csak rossz álmok voltak az eddigi események. És ez itt valójában egy
vendégszerető, kedves világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése