54. Bonyolult világhelyzet

- Valami nagyon összekeveredett ezen a bolygón – mondta Aaron elgondolkodva. – A külső pajzs is több helyen lyukas, simán át tudtam jönni, alig van határőrizet. Túl sok idegen, ismeretlen megfigyelő űrhajó dokkol a közelben, mintha valami különleges eseményre várnának. És idelent is nagy a káosz. Sergio szabadon mászkál a régi alakjában, és nem tart attól, hogy meglátják. Az Őrzők egymásra támadnak, amire eddig még példát sem hallottam. És még nincs is hetven éve, hogy elmentem, de annyi új dolog jött létre azóta, hogy csak kapkodtam a fejem, amikor kezdtem beilleszkedni. Előtte évszázadok alatt nem változott ennyit ez a világ. Te itt voltál. Mi történt, mi a fenét csináltatok ezzel a rendszerrel?

- Valamit tenni kellett – húzta el a száját Richárd, ami mosolynak tűnhetett volna, de a hangja nem volt vidám. – Amikor úgy száz éve elment a bolygóról a Sárkányok népe, üres maradt a trón. Egy Uralkodó se jött vissza azóta se, a Tanácsból is hiányoznak. Aztán a Hegyek népe is visszavonult. Ők állítólag nem mentek el, egyesek szerint a Bölcsek csak a barlangjaikba húzódtak vissza, és ott várnak valamire. De már ők sem vesznek részt a Tanácsban.

És ott is egyre több a vita. A második nagy háború után kezdődött a komolyabb kettészakadás, akkoriban, amikor téged is kitiltottak innen.

- Igen, emlékszem. Eredetileg csak a szokásos pár évtizedes távoltartásról volt szó azért, mert a háborúban már megint az Angyalokkal együtt harcoltam a franciáknál. De aztán a Kentaurok képviselője megjegyezte, hogy utána már nem is lesz érdemes visszajönnöm. Mert azt tervezik, hogy ráhagyják az emberekre, a pórnépre a bolygót, hiszen ezek szerint úgyis reménytelenek, nem tudnak békében élni. Látható, hogy Uralkodók nélkül egymásnak esnek, és gyilkolják egymást. Tehát nélkülünk, a tudatos Alapítók nélkül várhatóan pár évtized alatt úgyis tönkreteszik a bolygót, és annyi nekik. Erre az Angyal kijelentette, hogy amíg még lesznek itt emberek, bármilyenek is, ők velük maradnak. A szemét Főnix meg vigyorogva közölte, hogy azt ők is nagyon fogják élvezni. Volt még pár mondatunk, de a vége az lett, hogy bekapcsoltam a kardomat, és szét akartam vágni a Tanács nagy asztalát. Úgyhogy végleg kitiltottak a bolygóról.

- Kár lett volna az asztalért. Igazán szép darab – jegyezte meg Richard.

- Egyetértek. Egyes tanácstagokat kevésbé sajnáltam volna. Szóval te tudod, mi van itt?

- Igen, próbáljuk új módon működtetni a rendszert, több-kevesebb sikerrel. A Sárkányok népének megürült helyére robbanásszerűen betört a Por népe. Oké, ez végül is törvényszerű volt. De a Főnix népéből a Pusztítók is erőre kaptak a kontroll hiánya miatt, és folyamatosan fertőzik a tömeget. A második nagy háború után kettészakították a világot, felfokozták a félelmet, a gyanakvást. Az emberek teste helyett a lelküket kezdték ölni, és persze a megcsapolt érzelmekből piszkosul megerősödtek. Sok helyen átvették az irányítást.

Afrika mára a kedvenc játszóterükké vált, szinte egyeduralkodók lettek ott, ők rángatják az embereket, akik kegyetlen módokon gyilkolják egymást.

Mi, a Griffek próbáltunk szövetségeseket keresni. Az Angyalok túl sebezhetőek a Főnixszel szemben, és a többieknek nem voltak új ötleteik. Aztán a Csillagok népével, a Technikusokkal kitaláltuk az egyetlen használható eszközt, a felszabadított Tudást. Megcsináltuk az internetet. A műszaki hátteret ők adják, az információkat mi töltjük rá folyamatosan, és nagyon sokan segítenek. Például a Kentaurok közül is sok Tanító gondolta át a dolgot, és már ők is velünk vannak. Persze a Főnix ide is beette magát, gyártják a vírusokat meg a rémhíreket. De ezzel együtt ez lett a legerősebb fegyverünk a szétszakítottság ellen. A Por népe, a tömeg ugrásszerű tudatváltáson megy át. Szerintünk van esély egy új fajta működésre. De most még rengeteg a bizonytalanság.

Hallgattam Aaron meg Richard beszélgetését, és kezdtem besokallni a rengeteg új információtól. Kellene készítenem egy táblázatot, hogy hányfajta népről beszéltek már eddig. Mi van ezen a bolygón, népgyűlés? Már az embereket is olyan bonyolultnak, és értelmetlenül sokféléknek láttam. Erre kiderült, hogy nem csoda, mert a szellemi vezetőik csoportjaiban is teljes a káosz.

Vágyakozni kezdtem a régi otthonom után, ahol mi élünk, egyedüli népként, jóban vagyunk a bolygónk élővilágával, és nem akarunk harcolni senkivel.

Miért kellett idejönnünk? 

És főleg hogy a fenébe voltak képesek azt mondani nekem, hogy ez egy jutalomút lesz?!

Igazán szeretnék visszamenni, hogy emiatt beolvassak a tanítóimnak.

Jutalmazzák meg csak saját magukat az ilyen utakkal!