Aaronnak igaza volt, Ágnes nagyon nem örült az új
vendégnek. Pedig mire hazaért a munkából, megfürdettük, kerestünk neki tiszta
ruhát. Szerencsére Aaron hozott már nekem pár pólót meg nadrágot, abból adtunk
rá. De így sem nézett ki túl jól, ott hortyogott a sarokban egy matracon, mert
ágy már nem jutott neki.
A helyzet akkor se lett sokkal jobb, amikor végre
felébredt. Szomjas volt, fájt a feje, és kevés dologra emlékezett. Azt mondta,
azért irányította erre a mentőkapszulát, hogy megtaláljon engem. De őt is
megtámadták, menekült, és ez a férfi ott aludt az utcán, egy kapualjban. Belépett
a testébe, aztán ő is elkábult attól a sok italtól, amivel telítve volt.
Próbált később keresni másikat, de végül maradt. Ez az ember szinte csak
vegetált, egyszerűen át tudta venni az irányítást a teste felett. Nem kellett
elnyomni a gondolatait, mert már nem nagyon voltak neki. Úgyhogy ott éldegélt
az aluljáróban, és azon gondolkozott, hogy mit csináljon.
- És közben ittál - jegyezte meg Aaron.
- Csak időnként, a haverokkal. Vagyis ennek az embernek a
barátaival, akikkel együtt szokott lenni ott az aluljáróban. Nem változhattam
meg egyik napról a másikra. És nevem is
van, Janinak szólítottak. Jó név, ugye?
Örülnöm kellett volna, de nem ment. Itt volt végre valaki
a társaim közül, de annyira másként viselkedett most, mint ahogy én ismertem, hogy
nem éreztem jobban magamat. Kérdeztem a küldetésről, de azt mondta, annyira fáj
a feje, hogy nem tud rendesen gondolkozni. Kiment hát a konyhába, hogy kérjen
valami gyógyszert Ágnestől, aki a vacsorát készítette.
Aztán Aaron is kiment, hogy segítsen Ágnesnek. Egyedül
maradtam a szobába, Jani se jött vissza. A karkötő megrándult a kezemen. Rossz érzés
volt. Aztán megismétlődött, újra és újra. Végigfutott a hátamon a hideg, nem
akartam egyedül lenni. Kimentem én is a konyhába, és megkérdeztem Aaront, mi
lehet ez.
Válasz helyett Ágneshez fordult:
- Hol van Jani?
- A fürdőszobába ment, azt mondta, émelyeg a gyomra.
Aaron kivágta a fürdőszobaajtót, ott nem volt senki, aztán
a következő pillanatban már rohant át az udvaron. Nem a kapun ment ki,
lendületből ugrotta át a kerítést. A kardja vörös-fehéren világított. Futottam utána
én is, hallottam a tompa puffanásokat az utcáról, és a hangokkal egyidőben
rándult a karomon a karkötő.
Megtámadták Janit!
Két házzal arrébb feküdt a földön. Ahogy Aaron odaért, a
támadók azonnal eltűntek. Jani teste
körül nedvesen fénylett a járda. Egy eltört borospalack tartalma keveredett össze
a vérével.
Aaron felkapta, és bevitte a házba. Jani nagyon rosszul
nézett ki. Az arca csupa vér volt, a mellkasa befelé horpadt, mintha egy nagy
gömbbel ütközött volna. Hörögve kapkodta a levegőt, a szájából is vér
bugyogott.
Rám nézett, mondani akart valamit:
- Sajn.., sajnálom, kölyök… - aztán már hang helyett csak
vér jött belőle. Aztán csönd lett.
Megdermedtem. Nem akartam érezni azt az iszonyú félelmet,
ami elborított. Nem akartam itt lenni, sehol sem akartam lenni, semmit sem
látni, nem hallani ezt a süket csöndet, nem akartam tudni, hogy mi ez, ami itt
előttem történt.
Álljon meg az idő. Ne legyen következő pillanat. Ne
legyen következő gondolat.
Ágnesből kitört a zokogás. Ráborult Jani véres testére,
átkarolta, és azt kiabálta:
- Az én hibám, bocsáss meg, az én hibám…
Aaron megpróbálta arrébb húzni, de Ágnes nem hagyta
magát.
- Nem a te hibád – mondta kemény hangon Aaron. – Az ő
élete, az ő harca volt. Nem tehetsz róla.
- De igen – Ágnes sírása egyre hisztérikusabb lett. –
Bort kért tőlem, de azt mondtam, nincs itthon. Nem adtam neki. Ezért ment el a
boltba, ezért támadhatták meg, miattam halt meg.
Láttam, hogy Aaron bekapcsolja a gyűrűje fényét, hogy lenyugtassa
vele Ágnest, aki szinte önkívületbe került már, az egész teste rázkódni
kezdett, szaggatottan lélegzett. És mielőtt Aaron gyűrűje hozzáérhetett volna,
egy fényes rózsaszín gömb nőtt ki a mellkasából, szétrobbant, és egy fénylő
vezetékkel összekapcsolódott Jani élettelen testével.
Aaron úgy ugrott hátra, mintha megégette volna magát:
- A jó kurva életbe! Már csak ez hiányzott!
Én döbbenten néztem, hogy a fényes vezetéken keresztül
lüktetve folyik át az energia Ágnesből a véres testbe. Jani mellkasa úgy
emelkedett vissza, mintha pumpálták volna, az eltorzult arca, szája is
újraformálódott. Aztán megmozdult a teste, köhögött, és kinyitotta a szemét.
Ágnes ájultan esett össze.
És Aaron nem volt ott, hogy elkapja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése