Pontosabban Aaronnak van egy kis problémája. Velem.
Nekem semmi bajom. Szerintem minden a legnagyobb rendben
van.
Most pár napig azért nem írtam, mert el voltam foglalva önmagammal.
És meg is lett a munka eredménye. Stabil vagyok, jó erőben, nagy belső
önállósággal.
És arra jöttem rá, hogy teljesen felesleges lenne itt
hagynom ezt a jól működő emberi testet. Hiszen már úgy megszoktam.
Oké, pár napja még nagyon mehetnékem volt, alig vártam,
hogy saját testben létezhessek végre. De ez csak a gyengeség miatti menekülésvágy
volt. Közben viszont megerősödtem.
Van egy nagyon jól körülhatárolt, védett belső
integritásom, amit már egyáltalán nem zavarnak az emberi érzelmek. Sőt, így,
páholyból nézve igazán szórakoztatóak. Úgyis megfigyelés lett volna az
expedíciónk célja. Hát akkor most testközelből figyelhetem ezt az emberi fajt.
Így kezdtem a legelején is, amikor ebbe a testbe
érkeztem, csak akkor még kétségbe voltam esve, elveszettnek éreztem magam. De
most már tudok stabilan önmagam maradni, bármi is zajlik odakint.
Teszem a dolgomat, és a tapasztalataimat leírom ide. Fontos
dokumentumok lesznek majd ezek, ha újra találkozunk az otthoniakkal. Biztosan
keresni fognak minket, és a karkötő nyomán megtalálhatnak.
Elvileg most is van benne egy jeladó, de úgy tűnik,
odakintről valami leárnyékolja, nem tudok vele se adni, se adást befogni. De
már nem esem kétségbe ettől. Majd valahogy rendeződni fog ez is.
Már nem érzem védtelennek magam.
Képes voltam józanul végiggondolni a helyzetemet. Itt
ragadtam ezen a bolygón. Valakik üldöztek. De most már van védelmem, nem kell tőlük
félnem. Az ember pedig úgysem jelenthet veszélyt rám. Tehát élvezhetem ezt a
kalandot.
Ahhoz, hogy itt éljek, szükségem van egy anyagi testre.
Lehet, hogy ezt fel tudnám építeni egyedül is, de minek küszködnék vele, ha már
itt van készen ezé az emberé.
Jó, elfogadtam, hogy egy csomó dolgot teljesen
irracionálisan csinálnak, és most már ezt is tudom érdeklődéssel szemlélni.
Mint egy kutató a kísérleti állatkáinak a viselkedését.
Már nem áldozata vagyok a helyzetnek, hanem tudatos
résztvevője.
Sőt, időnként irányítója is. Rájöttem, hogy egyre jobban
tudom befolyásolni ennek az embernek a viselkedését. Bele tudok szólni a
döntéseibe.
A macskái például már az udvaron kapnak enni, nem
jöhetnek be a házba. Megjegyzem, egyre kevésbé akartak. Sőt, ha meglátnak,
inkább elrohannak. Ágnes eleinte szomorkodott miatta, de megmagyaráztam neki,
hogy ezek az állatok nem érdemlik meg, hogy érzelmeket pazaroljon rájuk.
Sikeresen leszoktattam a dohányzásról is. Eddig se
szívott sokat azokból a förtelmesen büdös papírrudakból, de most már hányingere
van akkor is, ha csak rájuk néz. Nem issza azokat a túlédes folyadékokat se, és
egy csomó ételtől is undorodik.
Nagyon helyes. Majd én megnevelem.
És így már egészen komfortos élet lesz ez az ő testében.
Tudok neki energiát adni. Az egyik nap arrébb akart tolni a szekrényt, de
persze gyenge lett volna hozzá egyedül. Csak egy kis koncentráció kellett, és
azonnal könnyedén arrébb emelte. Meg is lepődött önmagán, de gyorsan másra
tereltem a gondolatait. Eljár futni is, és nagyon csodálkozik, hogy mennyivel
erősebb lett.
Úgy látom, könnyű dolgom lesz. Nagyon befolyásolható. Már
az is megtörtént, hogy konkrét utasítást adtam neki a boltban, hogy melyik
ételt vegye meg, és szó nélkül engedelmeskedett.
Néha kicsit elgondolkodik ezeken, de nem hagyom, hogy túl
sokáig rágódjon rajta.
Szerintem ez egy kölcsönösen jó együttműködés. Ő szállást
ad nekem, én meg egészségesebbé, erősebbé teszem érte a testét.
Egy kisebb gondom maradt csak. Az érzéseit nem tudom
befolyásolni. Az Aaronnal való érzései nem változtak, csak már nem zavarnak
engem, mert le tudom választani magamat róla. A gondolatait viszont már egyre
tökéletesebben irányítom, és rá tudom venni, hogy az én szavaimat ismételje
meg, ha beszél. Például én sugalltam neki, hogy amikor Aaron telefonált neki,
mondja azt, hogy most egy kis szünetre van szüksége, hogy rendezze a
gondolatait. Aaron szerencsére nem gyanakodott, simán elfogadta, és megbeszélték,
hogy egy ideig nem találkoznak. Aaronnak is jó volt ez, mert ő meg arra várt,
hogy én szedjem össze magamat, és lépjek ki végre a barátnője testéből.
Aztán amikor ma éjjel beállított, hogy mi a helyzet,
mikor távozom, kisebb konfliktus támadt köztünk.
Ugyanis közöltem vele, hogy semmi kedvem elmenni.
Tökéletes hely ez itt nekem.
Nagyon dühös lett, és nekem akart ugrani. De rájött, hogy
ezt csak a barátnője testén át tudná megtenni.
Meg akart ütni, de csak a lánynak adott volna ezzel egy
pofont. Én védetten ücsörögtem ott belül, ő meg tehetetlenül tajtékozott
odakint.
Amikor meguntam az üvöltözését, annyi helyre akart már
elküldeni, a pokoltól kezdve az Univerzum különböző pontjáig, fogtam, és felébresztettem
Ágnest.
A lány persze döbbenten kérdezte tőle, hogy mit keres a
hálószobájában az éjszaka közepén.
Válaszolni akart, de gyorsan rájött, hogy az igazat nem
mondhatja meg, mert úgysem hinne neki, ezért csak dühösen legyintett.
Bocsánatot kért, azt mondta, csak rosszat álmodott a
lányról, és meg akarta nézni, hogy minden rendben van-e. Aztán választ sem
várt, csak elrohant.
Nagyon jó szolgálatot tett ezzel nekem, mert Ágnes
fejében az én közreműködésem nélkül is megjelent a kétség. Elbizonytalanodott,
hogy ki ez az embert, akit ő szeret. Hiszen semmit sem tud róla. Akár egy
pszichopata is lehet. És éreztem, hogy elkezdenek kavarogni benne az érzések.
Megjelent a félelem is. Nagyon jó.
Nem kell nekünk már külső védelmező. Meg tudom védeni
mindkettőnket.
Ma este Ágnes ezt a videót találta a neten. Tetszett neki. Fura képek furcsa hangokkal. Én is egészen jól elvoltam közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése