Ma szerencsére szombat van, Ágnesnek nem kellett munkába
mennie. Későn ébredt, sokáig nézte magát a fürdőszobatükörben, vizsgálgatta a
tegnapi sérüléseit. Az arcán és a kezén voltak horzsolások, meg a nyakán egy
lila folt. És persze belül, az érzéseiben egy jó nagy sötét csomag, aminek még
én is éreztem a súlyát. Viszont volt egy másik, különös érzés is benne, aminek eleinte
nem találtam az okát. De aztán olyan erősen megjelent a fejében Aaron arca, hogy
egy pillanatra azt hittem, tényleg visszajött.
Reggeli után felhívta az egyik barátnőjét telefonon, és elmesélt
neki mindent. Együtt szörnyülködtek. A barátnő kérdezte, hogy elmegy-e a rendőrségre,
de Ágnes azt felelte, hogy nem akar. Aaron amúgy is azt mondta, hogy nem
vállalhatja a tanúskodást, ha ebből hivatalos ügy lesz, mert ő külföldi, sokat
utazgat, nem akar egy nyomozás miatt itt ragadni.
És Ágnesnek sem volt kedve erről beszélni a rendőröknek. De
ezek szerint másoknak igen, mert aztán felhívta a másik barátnőjét is, meg egy
harmadikat, és mindegyikőjüknek elmesélte, hogy mi történt. De a történetben
egyre hangsúlyosabbá vált Aaron szerepe, és a végén már csak egy pár mondatos
helyzetjelentés szólt a támadásról, a beszélgetés többi része arról zajlott, hogy
Aaron mit csinált, miket mondott, hogy néz ki, és vajon mit fog ezután tenni,
felhívja-e, és mikor. És akkor hogyan kellene Ágnesnek reagálnia.
Közben Ágnesben egyre erősebbé vált az az érzés, amit eddig
még nem éreztem nála. Gyorsabban
dobogott a szíve, az arca kipirult, lelkesen beszélt.
Aztán az egyik barátnő rákérdezett, hogy:
- Szerelmes vagy belé?
Ágnes hevesen tiltakozott, de közben még jobban elpirult,
és azt magyarázta, hogy még csak egyszer találkoztak, még semmi se biztos.
És erről újra jó hosszan beszélgettek. Aztán még
visszahívta az első barátnőt, és vele is megtárgyalták, hogy létezik-e szerelem
első látásra.
Nekem már nagyon elegem volt ebből a sok beszédből,
ráadásul közben gondolkozni sem tudtam nyugodtan. Nem tudom, mi ez a szerelem,
de valami nagyon különleges lehet ezek szerint. És elég jó dolognak tarthatják,
ha már a lehetőségről is órákat tudnak beszélni.
A nap végén Ágnes elég soká aludt el, a gondolataiban
állandóan Aaron szerepelt, különböző, nem létező eseményekben elképzelve.
Ez miért jó nekik? Modellezik a lehetőségeket? De a
legtöbb esemény Ágens képzeletében szinte nulla valószínűséggel bírt. Nem értem,
miért olyanról gondolkoznak, aminek szinte semmi esélye a megvalósulásra, és
miért nem foglalkoznak a valóság józan tervezésével ehelyett.
Éjjel én is vártam, hogy Aaron újra eljöjjön, és elmondja,
mit talált ki, hogyan juthatnánk el a lezuhant űrhajómra. Ennek a várakozásnak
sokkal nagyobb volt a realitása, mint Ágnes álmainak, de sajnos Aaron nem
érkezett meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése