Ágnessel együtt ébredtem. Valami megváltozott tegnap óta.
Azt gondoltam, a támadás utóhatása. Talán megsérült a védőburkom, és ezért
húzódott összébb. Egy nagyon körülhatárolt helyen éreztem magam Ágnes testében,
és amikor mozdulni akartam, nem sikerült. De ez nem volt ijesztő. Biztonságosnak
tűnt a helyzet. Főleg így, hogy Ágnes mellett ott feküdt az ágyban Aaron. És
mosolygott.
Éreztem most is Ágnes érzéseit, és amióta benne éltem,
először fordult elő, hogy egyetértettem vele. Szerintem is jó, hogy Aaron itt
van. Jó, kellemes, és biztonságos. És rossz ötlet volt őt eddig is távol tartani
magunktól.
Együtt reggeliztünk.
Ágnes betelefonált a munkahelyére, hogy ma szabadságot vesz
ki. Korábban ezt sose merte volna megtenni. De most a főnöke kérdezősködés
nélkül jóváhagyta.
Beszélgettek. Csókolóztak. Már nem zavart. Sőt,
határozottan kellemesen éreztem magam közben. Nem tudom, hogy eddig mi volt a
kifogásom ez ellen. Érdekes és szokatlan, de egyáltalán nem rossz szokás. Talán
az én népemnél is kipróbálhatnánk valami hasonlót.
És ez a szex sem olyan értelmetlen. Egészen kellemes
érzésekkel jár. Nem is értem, Ágnes miért nem gyakorolja gyakrabban. Bár
valószínűleg nem mindenkivel ilyen kellemes, mint Aaronnal.
Ha ezt már korábban is csinálják, lehet, hogy nem tartom
távol Ágnestől.
Egész nap együtt voltak.
Én végig úgy éreztem magam, mintha lebegnék egy kellemes világban.
Aztán este megismételték a szexet. Most is jó volt. Máshogy
volt jó, mint tegnap, most lassú volt, nyugodt, de most is nagyon-nagyon
kellemes.
Jó lenne ezt szokássá tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése