Még olyan jól elnézegettem volna innen bentről a világot.
Olyan kényelmes volt így elszörnyülködni ezeknek a lényeknek a fejletlenségén.
Tele van furcsasággal minden tettük, minden szavuk. Filmeket néznek, amik nem a
valóságról szólnak, mást mondanak, mint amit éreznek. Vannak háziállataik,
kutyák, macskák, amiket dédelgetnek, és vannak szabadon élő állataik, amiket
vagy védenek, vagy vadásznak rájuk.
Igazából csak azért írogattam, hogy valahogy jelezzek kifelé,
hogy itt vagyok. Csak leírtam a gondolataimat, mert így legalább
elszórakoztattam magamat.
De a lényeget tekintve azt is írhattam volna csak, hogy:
Halló, halló, hall
engem valaki?
Halló, halló, hall
engem valaki?
Ezt, csak így, egymás alá, reménykedve és reménytelenül.
Tehetetlenül unatkozva, és várva a csodát, a
mentőcsapatot.
Hát ennek a kényelmes állapotnak most vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése