Most jól jött az, hogy ebben a világban olyan lassan
telik az idő. Én belül a saját mértékem szerint rengeteget dolgoztam.
Összeállítottam egy tervrajzot, mintának Ágnes és Aaron testi felépítését
használtam, és megalkottam a saját testemet. Szerintem nagyon jó lett.
A szemem olyan kék, mint Ágnesé, a hajam barna, mint
Aaronnak. Arcvonásokat mindkettőjükből vettem. Aztán sok munkámba került, de
letöltöttem a tudatomba Ágnes összes emlékét, emberi tudását és érzéseit. Ez
létfontosságú volt, hogy ne legyek majd elveszett a kinti világban.
Aarontól energiát kaptam, ami kicsit más volt, mint a
sajátom, de egészen jól kiegészítették egymást. A külvilágból való
energia-felvétel mintáját is tőle vettem át. Sokkal célszerűbb volt, mint az
emberi étkezés. Bár Ágnessel ő is szokott enni, de most már tudtam, hogy csak
az élvezet, az ételek íze miatt. Életenergiát a teste külső rétegén keresztül
vett fel a környezetéből.
Ágnes karján ott volt a karkötő, próbáltam onnan is
információkat letölteni, de vagy kevés volt benne, vagy nem sikerült
lekódolnom. Csak olyan tudást olvastam benne, amit már amúgy is ismertem a
népemről.
Földi időben három nap telt el, amikor úgy éreztem,
készen állok. A test megvan, és kész vagyok kilépni az önálló életre. Csak
gyorsan, mielőtt újra meggondolom magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése