20. A nagy helyzet

Kellemesen elvoltam abban a ringatózó, lebegő állapotban, amikor éjjel Aaron megszólított. Ágnes mélyen aludt, Aaronhoz bújva. Kissé hátrébb kellett húzódnom, hogy lássam az arcát. Ágnes teste nem szívesen került távolabb, az egyik kezével visszanyúlt, és átkarolta Aaron derekát. Ez nekem is megfelelt. 

- Hogy vagy? – kérdezte Aaron.

- Jól – mondtam. – Nagyon jól – egészítettem ki, mert kedves akartam lenni. Azt akartam, tudja, hogy nem haragszom rá. De közben rájöttem, hogy eredetileg ő volt dühös rám, amikor nem akartam kimenni Ágnes testéből. Azóta még nem beszéltünk egymással. 

- És hogy állsz az építéssel?

Nem értettem.

- Mivel?

- A saját test építésével.

Aha, szóval ott akarja folytatni, ahol abbahagytuk. Elhatároztam, hogy kedves és diplomatikus maradok. Beszéljük meg felnőtt emberek módjára. Ő szeretné, ha kimennék. Én elmondom neki, mennyi jót tettem eddig Ágnes testével. Igazán hasznos lakó vagyok. És itt a bizonyíték, így együtt is jól tudjuk érezni magunkat. Nem szükséges elmennem. Engem egyáltalán nem zavar az, amit ők csinálnak. Sőt, nagyon is tetszik. Folytassuk így együtt, hármasban.

- Még nem kezdtem el. Gondoltam, megbeszélhetnénk újra a dolgot.

Láttam a sötétben is, hogy elégedetten elvigyorodott. Olyan győztes vigyor volt ez. Nem zavart nagyon, mert most éppen semmi sem zavart, amit csinált, olyan béke volt bennem. De azért kissé elbizonytalanított. Valamit tud, amit én nem?

- Ezek szerint még nem vetted észre – mondta azzal a különös mosollyal.

- Mit kellett volna észrevennem?

- Azt, hogy már nem Ágnes testében vagy. Pontosabban még belül vagy, de már egy körülhatárolt, külön létezőként. Egy saját burokban, amit Ágnes teste már elkülönít magától, és legkésőbb kilenc hónap múlva ki fog lökni magából. Úgyhogy ideje lesz elkezdeni a saját test építését.

Időbe telt, mire felfogtam, hogy mit mondott. Időbe telt, mire bizonyítékot is szereztem magamnak, hogy valóban úgy van. Egy különálló burokban lebegtem. Már nem tudtam szabadon közlekedni Ágnes testében. Még össze voltam kötve vele, de láttam, hogy ez már csak egy vezeték, amit bármikor elvághatnak.

És még egyáltalán nem éreztem késznek magamat az önálló életre.

Segítség!