Aaron azért rendes volt. Dühös akartam lenni rá, de
valahogy nem tudtam. Mintha elvesztettem volna az iránta érezhető dühömet.
Magamra tudtam dühös lenni. A világra is, a támadókra is, még Ágnes főnökére
is. De Aaronra és Ágnesre már nem.
Pedig elmondta, hogy csapdába csalt. Tudta, hogy a támadásnál
meggyengültem, és azért szexelt akkor éjjel Ágnessel, hogy megteremtődjön az a
burok, ami magába szívott engem.
És most itt vagyok, van építőanyagom mindkettőjüktől,
Ágnestől és Aarontól is. Csak rajtam múlik, sikerül-e ebből egy jól működő
testet létrehoznom. Az építkezés ideje is tőlem függ. Lehet több hónap, vagy
csak pár nap. Mivel nem átlagos embergyereknek készülök, bármikor kijöhetek. De
a kilenc hónap a vége.
Kétségbeestem, szokás szerint.
De valami azért változott bennem. Elég gyorsan elmúlt a
kétségbeesés, és elkezdtem számba venni, mi az, amim van, és mit kellene
kihoznom belőle.
És elkezdődött a munka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése