- A tervünk
egyszerű és precíz volt – mondta a parancsnokunk. – Az első változat szerint a
csoport tagjai lejönnek, és a kijelölt, régóta működő helyszíneken begyűjtik az
információkat. Ezeket a karkötőikben levő műszerek automatikusan felsugározzák
az űrhajó biztonságában levő központba, a Parancsnoki karkötőhöz. Az ebben levő
rendszer értékeli az adatokat, és ha a tények is megerősítik az üzenetet, akkor
elindítja a programot.
- Milyen tényeket
kerestetek? – kérdezte Ágnes. Sápadtan állt Aaron mellett.
- Bizonyítékot
arra, hogy az emberiség túlszaporodása elkorcsosította a népességet. És ezt meg
is találtuk. Az emberek többségében nincs tisztesség, kevés az együttérzés,
önző, kapzsi, ostoba tömeggé silányult az a nemes élőlény, akit egykor a
tizenkét Alapító nép létrehozott. Már nincs benne sem tisztelet, sem kímélet a
többi létformával szemben. Ezért ő sem érdemel se tiszteletet, se kíméletet.
Vissza kell nyesni, mint egy elvadult bokrot, szinte tövig, hogy új hajtásokat
hozzon. – A parancsnokunk újra indulatosan az itteni Őrző felé fordult. – A
Pajzsok népének a feladata az Élet rendjének a védelme. Az egész bolygó
rendjének a védelme. Mi tartottuk magunkat az eredeti megállapodáshoz. De a
népünk kettészakadt. Egyszer csak a testvéreink megsajnálták, és pátyolgatni
kezdték az embert, aki ettől olyan lett, mint egy elkényeztetett, ostoba
kiskölyök. Mindent magának akart, nem volt tekintettel a többi élőlényre. És
amikor mi fegyelmezni, korlátozni akartuk, szembekerültünk miattuk a
társainkkal. A kettős spirál szétvált bennünk, ahogy a karkötőnkön is látszik.
Külön utakra léptünk. De most visszajöttünk, hogy megoldjuk azt a problémát,
amit a testvéreink okoztak.
- És mi ez a
mindent megoldó program?
- Génmutáció
egypár korábbi vírusban, amiket a Főnixek legyengítettek. Újra feltámadó
világjárványok, amik rövid idő alatt a normális szintre hozzák az emberiség
létszámát.
- De miért nem
volt elég jó a régi szerződés? – kérdezte az itteni Őrző kétségbeesett hangon
Sergiótól. – A hétmilliárd ember többet tud fizetni nektek, mint az a maradék
egymilliárd. Velünk jobban járnátok.
- Nem, nem –
rázta a fejét Sergio, és leereszkedő stílusban, a mutatóujját felemelve
magyarázni kezdett. - Az új terv sokkal gyümölcsözőbb. Ez a hétmilliárd
fizetgeti a kis adógarasait, de most, az új helyzetben vagyonokat szerezhetünk
meg. Láttam egy lehetséges jövőt, amikor átmentem a halálon és a feltámadáson,
és nagyon-nagyon tetszett az a látvány.
Hamarosan elindul
a járvány, és az eddigi reflexek szerint kitör a pánik. Az emberek hatalmas
mennyiségű gyógyszert és oltóanyagot fognak felvásárolni, pár héten belül
akkora hasznunk lesz, mint soha korábban. Csakhogy ez most nem kamu-járvány
lesz, hanem valódi. Az emberek tényleg látják majd meghalni a szomszédjaikat,
ismerőseiket, a családtagjaikat. Tehát nem csak egy kis pénzt fognak fizetni a
remélt gyógyszerért, hanem mindenüket, az utolsó fillérjüket is odaadják, hogy
elkerülhessék a halált. És nagyjából minden hetedik ember életben is fog
maradni. Nekik meggyőződésük lesz az, hogy a mi gyógyszerünk mentette meg az
életüket. Ezért újra és újra fizetni fognak érte.
Amíg ideértem a
Tanácsba, útközben nagyjából meg is szerveztem, hogy mi lesz a teendőnk. Az
AIDS-nél már kipróbált, letesztelt, tökéletes elvet alkalmazzuk majd. Nem
fogjuk elpusztítani a vírust, csak legyengítjük, és megtartjuk az emberek
testében. Így egy folyamatos fenyegetettségben fognak élni, ránk lesznek
utalva, hogy a naponta szedett pirulákkal féken tudják tartani a testükben a
halált. Csak azért fognak élni, hogy megkeressék a gyógyszerük árát. Azért
élnek, hogy minket szolgáljanak. Így már érthető a haszon, ugye? – nézett az
itteni, sápadtan álló Őrzőre. – A hétmilliárd adófizető helyett kapunk
egymilliárd láncra fűzött rabszolgát. Kiszámoltam, nagyobb a haszonkulcsa. De
előtte ott van még a leselejtezett hatmilliárd összes vagyona. Ez itt az
évezred üzleti fogása. Hát csak természetes, hogy egy kisebb vita után a
népemnél a mi véleményünk döntött, a Pusztítók és a Vámpírok akarata valósult
meg. Átálltunk a kinti Őrzők oldalára. Az ellenkező nézetű Teremtők és
Gyógyítók megkapták a maradék egymilliárd ember életét, plusz a rengeteg
kísérletezési lehetőséget a járványok alatt. És persze ott maradt nekik a
remény, hogy hátha időben közbe tudnak avatkozni, és nem fog végigfutni a
program. Nekünk mindenképpen nyereséges lesz, bármeddig is tart. Meg fogja
erősíteni az emberekben a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot és a
csodavárást
A fontos döntések
tehát már a Tanácson kívül lezajlottak. – Most Aaronra nézett azzal a
gyűlöletes vigyorával. – Ez a színjáték már csak az én magánakcióm volt. Nem ez
a tíz ember számított, a program szempontjából az ő sorsuk lényegtelen. Ez az
én személyes elszámolásom volt veled, amigo. A régi barátságunk emlékére. – Ezt
úgy mondta, hogy ha lehetne méreg a szavakban, akkor ezek most átmarták volna a
falakat. – Azt akartam, hogy életben maradj, és lásd, miben segítettél. Azt
akartam, hogy emlékezz, örökre emlékezz arra, mi lesz abból, ha egy Harcos meg
egy Angyal összefog, és jót akar. A terv nélküled is végbement volna. De így
most te is a tettesek közt vagy, amigo, te és a kisangyal barátnőd is. Részesei
lesztek hatmilliárd ember halálának. Szörnyűséges halálának. Látni fogjátok, és
soha nem felejthetitek el.
Aaron és Ágnes
holtsápadtan állt, és nem felelt semmit.
Nekem meg kellett
szólalnom, mert a fájdalom mellett már a düh is szétfeszített:
- És az én
szerepem micsoda? Én miért kellettem ide?
A parancsnokunk
úgy nézett rám, mint aki már el is felejtette, hogy létezem.
- Te csak egy
szükséges apró csavar voltál. Egy kis porszem. A karkötők biometrikus rendszerűek,
a működésükhöz a népünk egyik tagjához kell kapcsolódniuk. A Parancsnoki
karkötőnek is szüksége van egy személyre, akinek az energiáját használja. Ez
egy nagy hatótávolságú eszköz, nem kellett, hogy a kezeden legyen, elég volt,
hogy valahol a közelében tartózkodj. Ha minden adat megérkezett volna, a
karkötő magától kiadja a további parancsokat.
A második
variáció, a B terv szerint, ha az űrhajót megtámadják, és a legénység
elpusztul, vagy ha te bármikor meghalsz, akkor a halálod pillanatában az utolsó
impulzussal kapcsol be a karkötő, és a külső adatok nélkül is aktivizálja a
vírust a Földön.
Egyébként ez volt
a valószínűbb lehetőség. Felkészültünk rá, hogy el sem jutunk a helyszínekre,
már előtte megsemmisítenek minket. Az első terv az ideálisabb változat volt.
Valójában elfogadtuk azt, hogy feláldozunk kilenc személyt azért, hogy
megmentsünk egy egész bolygót. Sok százmilliárdnyi életformát. Nekünk, a
Pajzsok népének ez megérte volna.
- És nem lehet
ezt a programot, a karkötőt valahogy leállítani? – kérdeztem.
- Leállítani?
Miért? Ha igazunk van, akkor ez az egyetlen helyes megoldás. A Parancsnoki
karkötő csak akkor állt volna le, ha a begyűjtött adatok ellentmondanak az
eredeti feltételezésnek. De minden adat azt mutatta, hogy az ítélet jogos. Az
emberiség nagy részét meg kell semmisíteni, hogy a Föld biológiai rendszerét
életben tartsuk, egészségessé tegyük. Az ember daganattá vált ezen a bolygón,
és mi vagyunk a sebészek.
Már hónapok óta
működnie kellene a programnak. De egy túlbuzgó Harcos belezavart a precíz
tervbe. Azzal, hogy a kezedre került a karkötő, a tudatod hozzákapcsolódott az
irányításhoz, és ez blokkolta az eszköz saját programját. Nem is értem, hogyan
tudod felülbírálni egy Parancsnoki karkötő döntését, ahhoz te túl kis pont vagy.
Eleve egy kezdőt, egy naiv kis gyakornokot kerestünk, aki nem akadályozza a
gondolataival a rendszer működését. De ezek szerint te túl makacs és önfejű
vagy. Nekem már az űrhajón sem tetszettél a sok, akadékoskodó kérdéseddel.
Rossz döntés volt pont téged választani. De úgy látom, úgysem bírod már sokáig.
Amint elhagyjuk a bolygót, elkábítunk, hogy végre nyugodtan folytatódhasson a
terv szerint a program.
- És ha ezek után
nem akarok elmenni innen? Ha itt maradok a bolygón?
- Akkor sem bírsz
már sokáig ellenállni a program parancsának. A karkötő hamarosan átveszi az
irányítást feletted. Te csak a hordozója vagy, nem az irányítója. Erősebb
nálad. Nem is értem, miért tart ennyi ideig. Itt, ebben a völgyben akkora az
energia, hogy ha innen sugározza ki a jelet, az azonnal beindítja a vírusok
mutációját az egész világon. Amióta beléptünk ide, azt várom, hogy mikor
aktivizálja végre magát a program. Itt most mindenképpen be kellene
kapcsolnia.
- Az a gyilkos
eszköz! El kellene pusztítani! – üvöltötte magából kikelve az itteni Őrző, azzal
nekem ugrott, megragadta a karomat, és cibálni kezdte rajta a karkötőt. Az
persze meg sem moccant.
Az itteni Őrző és
Sergio nyugodtan nézték.
- Te is pontosan
tudod, testvérem, hogy ezek az eszközök elpusztíthatatlanok – mondta kioktató
hangsúllyal a parancsnok.
De a másik csak
rángatta a kezemet, azt hittem, mindjárt le is tépi. Én a testi és lelki
fájdalmaktól elborítva nem tudtam védekezni, csak tehetetlenül tűrtem, hogy
ráncigáljon. Szívesen odaadtam volna neki a karkötőt, csináljon vele, amit
akar. Nekem nem kell.
Végül Aaron
lépett oda hozzánk, és lefogta az Őrző vadul hadonászó kezét, aztán Ágnes is
odajött, és csillapítóan rátette a tenyerét a dühödten feszülő izmokra Ott
álltunk hárman együtt, egy csoportban, egymáshoz érő testtel, és köztünk az
elkeseredett Őrző.
A következő
pillanat valahogy végtelen lassúvá és nyugodttá vált. Láttam a karomat, rajta a
gyilkos programmal lüktető karkötőt. Megértettem, hogy ez a fejfájás, a kín
abból adódott, hogy a tudatom próbálta féken tartani a karkötő programját. És
tudtam, hogy tényleg nem tart már sokáig az erőm. Láttam mellettem az itteni
Őrző karkötőjét, az ellenkező irányba csavarodó spirállal. És ott volt Aaron
erős karja, ahogy féken tartotta a másik embert, és Ágnes nyugtatóan simogató
keze.
Felnéztem. Aaron
arca zárt volt. Tudta, hogy vesztett. Ágnes szeme könnyes volt. Mindketten
engem néztek. A fejemben csillapodott a fájdalom, helyette egyre hangosabban
kezdett lüktetni egy mondat, Aaron korábbi mondata: „Büszke vagyok rád, fiam.”
És aztán hirtelen
képek sora zúdult bennem egymásra, az álombéli, forgó spirál Aaron és Ágnes
alakjával, aztán Mexikóban a Nap piramis tetején, ahogy hárman együtt
felemeltük Aaron kardját, és megoldottuk a helyzetet.
És tudtam a megoldást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése