Aaron keze
ernyedten hullott le Sergio nyakáról, és döbbenten állt. Sergio megigazgatta a
meggyűrődött gallérját, és az ismerős, kegyetlen tekintetével nézett körbe. A
szeme a csapatunk parancsnokán állt meg.
- Ezt akartátok,
hát megvan. A fizetési igényemet majd elküldöm a bolygótokra az elvégzett
munkáért. – Aztán az itteni Őrzőhöz fordult. – Igazán gyümölcsöző volt az
együttműködésünk eddig, de az üzlet az üzlet. A nagyobb haszon többet ér, mint
a kisebb hasznon. Egyszerű matematika.
- Mit tettél? –
kérdezte rekedten Aaron.
Sergio lazán
nekitámaszkodott a Tanács asztalának, és kedélyes, társalgási hangnemben
válaszolt:
- A Főnixek
nevében felbontottam az eddigi szerződésünket az itteni Őrzőkkel, és új megállapodásra
léptem a kintiekkel. Ez persze titkos és törvénytelen szerződés, hiszen a
Pajzsok népe és a Főnix népe ugyanúgy nem működhetne együtt, mint a Harcosok
meg az Angyalok. Mert meg tudják változtatni a történelmet. Mi is azt tesszük.
Csak egy Főnix sokkal jobban ért az álcázáshoz, ezért a Tanács nem veszi észre.
- Miről szólt az
eddigi szerződésetek?
- Segítettünk az
Őrzőknek megvédeni az emberiséget a nagy, járványokat okozó fertőző
betegségektől, amik milliók pusztulását okozhatták volna. Megváltoztattuk a
halálos vírusok és baktériumok génjeit, hogy azok legyengüljenek. Aztán a két
nép tudósai együttműködve feltalálták a védőoltásokat, és elterjesztettük őket
a világban.
- De mi ebben a
ti hasznotok?
- Sok hasznunk
lett belőle. A szerződés értelmében az Őrzők és a Főnixek együtt dolgoznak az
összes betegséggel kapcsolatos területen. Teszik a dolgukat, védik és
gyógyítják az embereket, akiket együtt mentettek meg. De ennek a jól működő
rendszernek a mellékszereplőiként mi, a Vámpírok és a Pusztítók is ott vagyunk,
ugyanolyan fehér köpenyben, mint ők. A külvilág előtt nem látszik a különbség
köztünk. A csomagba mi is beletartoztunk.
Mi pedig a
vírusok helyett félelmet és rettegést terjesztünk, és ebből rengeteg pénzt teremtünk.
Mi nem gyógyítunk, hanem üzletet építünk, egészségügynek, megelőzésnek és
gyógymódnak álcázva. Nagyon hatékonyak vagyunk, hiszen egyrészt ott áll
mellettünk az Őrzők ősi tekintélye, és az általuk évezredek alatt felépített
bizalmi rendszer. Másrészt a mi kifinomult Főnix technikánkkal az emberek
legmélyebb, zsigeri félelmét mozgatjuk meg, a halálfélelmet, és a csodás
gyógyulás, s feltámadás mézesmadzagát kínáljuk nekik. És ezt a népünk csodás
képességeivel időnként látványosan demonstrálni is tudjuk. Emiatt meggyőzőbbek
vagyunk, mint a valódi gyógyítók. A mi csodaszereinkre nagyobb a kereslet, mint
az Őrzők hagyományos termékeire. Mire a Teremtő Főnixek hosszú évek munkájával,
nagy nehezen előállnak egy-egy kipróbált gyógymóddal, mi addigra már többször
körbeturnézzuk a világot a sokadik, aktuális sikerreceptünkkel. Az pedig, hogy
a csodaszereink csupán pár kiválasztottnál működnek, már részletkérdés.
Valójában az embereket sem érdekli, mert mindegyikük hinni akar abban, hogy ő
is olyan kivételesen szerencsés lesz, mint az, akinek használt a recept.
A tömegek
manapság reflexszerűen reagálnak az általunk beprogramozott helyzetekre. Már
nem szükséges, hogy milliós áldozata legyen egy betegségnek. Alig egy tucatnyi
eset után kijelenthetjük, hogy világjárvány fenyeget. Mindenki pánikol,
hatalmas a hírverés, bármilyen gyógyszer, vitamin, csodaszer pénzzé tehető
ennek az ürügyén. Vagy pedig keresünk egy amúgy ártalmatlan betegséget,
kifejlesztünk hozzá egy egyszerű védőoltást, az Őrzők pedig a szerződés
értelmében elkezdik reklámozni, mint az egészség megőrzésének nélkülözhetetlen
eszközét. Az összeköttetéseikkel sok országban el tudják érni, hogy államilag
kötelezővé is tegyék ezeket. Ez a legbiztosabb pénz, hiszen a kormányoktól
kapjuk, ebben az esetben a kisember csak arra kell, hogy legyen kibe beleszúrni
a tűt. A nagy halomban lassan eltűnik az a néhány eredeti, valóban életmentő
védőoltás, amit a két nép közösen hozott létre még az elején. Egyes országokban
szinte tűpárna lesz a gyerekből, mire eléri a felnőtt kort. És addigra már ki
is alakult benne a meggyőződést, hogy a teste képtelen megvédeni önmagát. Ha
tehát szóba kerül valamilyen fertőzés lehetősége, akkor azonnal rohan az okos
doktorokhoz, és fizet, hogy biztonságban érezhesse magát.
A szerződés
legjövedelmezőbb tétele eddig a rák és a hozzá kapcsolódó hisztéria volt. Ott
nincs kimutatható ok, tehát bármire rá lehet fogni, hogy attól indul el a
folyamat, és a legkülönfélébb gyógymódokat adhatjuk el rákmegelőzés és
rákgyógyítás címkével. És hogy ne legyen unalmas, pár évente újabb okot és
újabb csodaszert reklámozhatunk. Mindig vannak ötleteink. A valódi Őrzők hangja
már alig jut el az emberekhez. Mi ezt profibb módon csináljuk.
És az embereknek
nem tűnik fel, hogy már így is jóval tovább élnek, mint az őseik, már alig
férnek el a bolygójukon, pont ott szaporodnak a legfékevesztettebben, ahol a
legrosszabbak a körülmények. Az emberek mára vakok lettek, nem a saját
szemüknek hisznek, hanem annak, amit mi mondunk nekik.
A végeredmény
pedig ez, amit látsz: hétmilliárd ember a Földön, akik nagy része folyamatosan
fél valamitől. Sokuknak az a meggyőződése, hogy halálos veszélyek között él,
sőt haldoklik, és akár már holnap vége lehet az életének, ha nem vesz meg
valamit az egészséget, boldogságot garantáló áruinkból.
A bolygót
beborító rettegés az egyik fizetségünk. Az olyan a Vámpíroknak és a Pusztítóknak,
mint a legfinomabb ital. Pezsgő és pezsgőfürdő egyszerre. Paradicsomi élvezet.
A rengeteg pénz meg az egész üzletnek a kézzelfogható része.
- Mindez a ti
hibátok! – Meglepve néztem oldalra. A csoportunk parancsnoka ugrott neki az
itteni Őrzőnek. Sergio lazán odanyúlt, és elkapta az ütésre lendülő karját.
- Nem szeretem,
ha a múltbeli és a jelenlegi partnereim ütik egymást. Árt az üzletmenetnek.
Inkább beszéljétek meg.
- Mi megmondtuk,
hogy ez lesz! – A parancsnokunk szinte fuldoklott a dühtől. - Nem hallgattatok
ránk. Leállítottátok az összes kiegyenlítést szolgáló rendszert. Nem volt más
választásunk, vissza kellett jönnünk. Mi még ma is az Életet védjük! Érted? Az
egész földi életet, a teljes biológiai rendszert, nem csak ezt az ostoba
emberszörnyet, akivel elborítottátok a bolygót.
Aaron összeszedte
magát, és az Őrzőkhöz fordult:
- Azt felfogtam,
hogy baj van. Ha Sergio ilyen nyugodt és elégedett, akkor sokat úgysem tehetünk.
De legalább tudni akarom, mi ez az egész.
A parancsnokunk
válaszolt. Most Aaronra fordította a dühét:
- Mert neked is
minek kellett beleavatkoznod! Miattad húzódott eddig! Már régen működhetne a
terv, ha te nem nyúlsz bele.
- Mi volt az a
terv?
Most az eddig
hallgatag, öreg Őrző szólalt meg, az, aki a kolostorból jött velünk:
- A bolygó
eredeti életterve egy tökéletes rendszer. Minden élőlénynek megvan a helye, a
feladata, és megvan megfelelő kontrollja, ami az egészséges keretek között tartja
a létszámát. Ennek a rendszernek az őrzése a mi dolgunk. Ebben a világban az
ember a csúcsa a rendszernek, így az ő fékentartója önmagán kívül a két
legkisebb, alsórendű létforma, a vírusok és a baktériumok.
A kör eredetileg
teljes volt. Amikor az emberi népesség túlszaporodott, megfelelő időközönként
egy-egy nagy járvány visszaállította az egészséges szintet. A természet rendje
újra helyreállt, a túlélők pedig erősebbek lettek. A gyenge, hibás géneket is
ki lehetett ezzel küszöbölni a népességből. A gyengék elhullottak. Ezek a
stabilizáló eszközök voltak a pestis, a himlő, a szifilisz, a spanyolnátha, az
időszakonként visszatérő nagy járványok. De már mindebből csak egy
jelentéktelen influenzajárvány maradt pár évente. Az csak a Főnixek
bankszámláját hizlalja a rengeteg védőoltás árával, de nincs népességre
gyakorolt hatása.
A népünknél már
több ezer éve megtörtént a kettészakadás. Azok, akik csak az embert tartották
fontosnak, szövetséget kötöttek a Főnixszel, és ezzel fölénk kerekedtek.
Fájdalmas testvérharc lett belőle, ahol mi, akik az egész bolygó élővilágát
próbáltuk védelmezni, a saját eszközeinkkel kerültünk szembe. A Főnixek gyakran
biológiai fegyverekkel, módosított vírusokkal irtották ki a hozzánk hűséges
népeket. Több hullámban, egyre többen hagyták el közülünk ezt a bolygót.
Visszaköltöztek az eredeti otthonunkba, és kitörölték a múltjukból is a kínzó
emlékeket. Csak a vezetők és a tudósok szűk csoportja figyelte távolról a
fejleményeket, és az innen jövő üzeneteket. A bolygót elhagytuk, de a
felelősségünk megmaradt. Felelősek vagyunk az itteni életért, és a testvéreink
tetteiért is.
Néhányan a régi
Őrzőkből itt maradtunk, rendszeresen küldtük a helyzetjelentéseket, és
igyekeztünk időnként újra indítani egy-egy eredeti programot. De a Főnixek mindet
megállították, egészen korán, és aztán ők profitáltak belőle. Az ember pedig
csak szaporodott. Az eredeti terv szerint nagyjából egymilliárd ember az, aki
kiegyensúlyozottan tudna itt élni a többi létformával békében. De ma már
hétszer ennyien vannak. Túlszaporodott, elkorcsosult tömeg, akik a Vámpírok és
a Pusztítók bábjaiként a fogyasztás kábulatában élnek, és folyamatosan félnek.
Esélyt sem látunk arra, hogy a saját jószántukból változtatnának ezen a drámai
helyzeten. A biológiai katasztrófa elkerülhetetlen. Az ember veszélyezteti a
bolygó összes többi élőlényét. Tudtuk, hogy cselekednünk kell. Üzenetet
küldtünk az otthoniaknak, és ők ideküldték ezt a csoportot, hogy egy drasztikus
lépéssel megoldják a problémát.
Elképedtem azon,
amit hallottam. Micsoda? Miért küldtek minket? Még a fejfájás sem érdekelt, ez
most sokkal jobban fájt. Becsaptak, átvertek. Mi volt akkor a dolgunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése