135. Shambala, a Tanács előtt 2.

Ott álltunk újra, kissé megviselten, hátrakötött kezekkel a Tanács előtt, a biztonsági emberek gyűrűjében. A nagytermet újra rendezett állapotba hozták, a felborogatott székek a helyükre kerültek, és a tanácstagok is ott ültek az asztal körül. A Főnix állt az asztal mellett, és várta, hogy a középső gömb újra visszanyerje a fényét. Aaron ugyanis a kardjával belevágott, amitől az kihunyt. Álltunk, és néztük az egyre erősödő ragyogást. Szép volt a jelenség, szép, tiszta fehér fény. Kár, hogy a halálunkat jelenti.

Aaronra néztem. Még most is feszítette az indulat. Megérezte a pillantásomat, felém fordította a fejét. Összeszedtem minden erőmet, hogy a bennem tomboló kínok közben szavakat és hangokat találjak, és meg tudjak szólalni. Amíg még lehet.

- Köszönöm – mondtam. – Csodálatos kaland volt ez veled. – Aztán Ágnesre néztem. – És örülök, hogy mindezt megélhettük együtt.

Ágnes szemét elfutotta a könny, ő csak bólintott. Aaron válaszolt:

- Nekem is az egyik legszebb emlékem lenne ez az időszak. Csak kár, hogy már nem sokáig emlékszem rá. – Elhallgatott, az asztalra nézett, a gömb egyre erősödő fényére, aztán újra rám. Vett egy nagy levegőt, kifújta, aztán halkan azt mondta: - Nagyon büszke vagyok rád, fiam.

Most az én szemem is könnyes lett. Nem láttam semmit.

Aztán halk nesz, utána egy nagy csattanás, székek zörgése és a tanácstagok moraja hallatszott. Gyorsan kipislogtam a szememből a könnyeket, és a folyamatos fájdalom ellenére igyekeztem rájönni, hogy mi történt. Mi van, megjött az ítélet-végrehajtó? Már lőnek ránk?

Az asztal közepén a gömb a teljes fényével ragyogott, de a Főnix már nem tartotta föléje a kezét. Hátralépett az asztaltól, és mellette felugrott a székéről a két másik tanácstag is. Mindenki a Főnix kupájára meredt. Az eldőlve, jobbra-balra gurgulázott az asztalon. Körülötte nagy tócsában fénylett a folyadék.

Ebben a pillanatban kinyílt a nagyterem ajtaja, és nagy lendülettel belépett rajta Sergio.

Frissen, élénken, a kis bajuszával, a precízen hátrasimított fekete hajával, elegáns öltönyben, és nagy, széles vigyorral.

- Nagyszerű! Ezek szerint nem késtem el. Pedig csak egy hajszálon múlott. – Azzal magabiztos léptekkel az asztalhoz ment. A másik Főnix szó nélkül hátralépett, és átadta neki a helyét.

- Üdv mindenkinek! – nézett körül Sergio kedélyesen. – Ezennel átveszem a népem képviseletét. Most érkeztem vissza egy nagyon mély és nagyon tanulságos újjászületési ciklusból, és szerencsére rengeteg információval gazdagodtam. És ezáltal jobb emberré váltam. Igen! Bármilyen hihetetlen, de egy feltámadás nagyban megváltoztathatja az ember hozzáállását a világ dolgaihoz. Íme, itt vagyok.

Megfogta és felállította a kristálykupáját. Abban azonnal megjelent a folyadék, teljesen megtöltötte, egészen a pereméig. És nagyon erősen fénylett. A többi tanácstag meglepődve pislogott. Egyiküknek sem volt ennyi és ilyen fényes folyadék a kupájában.

Sergio elégedetten nézett körbe az asztalon.

- Tökéletes! Hát, ezért a Főnix a legerősebb nép. Meghalni és újjászületni! Ez az ideális recept. 

Leült a székére, kényelmesen hátradőlt, és azt mondta:

- Nézzük meg újra ezt a helyzetet.

A vita újrakezdődött. Sergio hallgatta egy ideig, aztán átvette a szót. Nem akartam hinni a fülemnek. Elkezdett mellettünk érvelni. Azt mondta, barbár és tisztességtelen dolog lenne kivégezni minket, hiszen mi csak egy utasítást hajtottunk végre. Azt pedig nem tudhatják, hogy az a távoli nép, aki úgy tűnik, az itteni Őrzők régi ismerőse – és itt jelentőségteljesen a Pajzsok népének képviselőjére nézett –, milyen múltbeli tapasztalatok miatt nem jelentette be előre az érkezését. Lehet, hogy ez udvariatlanságnak tűnik, de nem ítélhetnek elhamarkodottan. Egy ilyen kis esemény miatt nem szabad azonnal gyilkolni. A Tanács nem lehet igazságtalan. És nem ismerhetik a másik fél szándékait. Helyesebb, és fejlett népekhez méltóbb az optimista variációt feltételezni. Küldjék tehát vissza ezt a kis küldöttséget, és ezzel biztosítsák azt a távoli népet a jó szándékukról. És természetesen meg kell erősíteni a határok védelmét is, hogy máskor időben észrevegyék az érkezőket. 

Csak néztünk egymásra elképedve Aaronnal és Ágnessel. Ezt a szöveget elképesztő volt hallani Sergio szájából. Hihetetlen. Tényleg lehetséges, hogy egy újjászületés ennyire megváltoztasson valakit?

Sergio a lehengerlő stílusával hamarosan meggyőzte szinte az egész Tanácsot. Csak a Pajzsok itteni képviselője ragaszkodott makacsul a halálbüntetéshez, de nem nagyon tudott érveket felhozni. Egyre dühösebb lett, de egyedül maradt a véleményével.

Sergio elégedetten nézett ránk. Aztán visszafordult a Tanácshoz, és folytatta. Azt mondta, Ágnes teljesen ártatlan az ügyben, és amikor együttműködött egy Harcossal, valójában jó ügyet szolgált. Tehát semmilyen büntetés nem indokolt az ő esetében. 

Aaron pedig összegyűjtötte, és a Tanács elé hozta az idegen csoportot, mind egy szálig – és itt cinkosan ránk kacsintott, nekem meg eszembe jutott Mexikó és Juanita. Szóval Aaron ezzel hatalmas szolgálatot tett a Tanácsnak, és annak a másik népnek is, hiszen ismeretlenül is védelmezte a küldötteit. Ezzel hősies és önfeláldozó jellemről tett tanúbizonyságot. Példamutató Harcosként viselkedett. Ezért nemhogy büntetést, hanem jutalmat érdemel. Ezért Sergio javasolja, hogy töröljék el Aaron korábbi büntetését, és csak most, kivételes esetként erre az életre engedélyezzék, hogy együtt maradhasson Ágnessel.

Sergio mondott még pár kacskaringós és cifra dicsérő mondatot Aaron tetteiről és személyiségéről, és aztán ezt a javaslatát is elfogadták.

Tehát az lett a vége, hogy minden meg van bocsátva, szabadon távozhatunk, és üdvözletüket küldik a népünknek. Kapunk egy űrhajót, amivel eljuthatunk egy távolabbi bolygóra, és onnan majd értesíthetjük a mieinket, hogy jöjjenek értünk. És bármikor szívesen látnak bennünket, ha legközelebb bejelentjük a látogatást. Aaron és Ágnes pedig boldogan élhetnek, amíg ebben a testben tudnak.

Sergio felállt. A gömb az asztal közepén fényesen ragyogott. Sergio újra elismételte a döntést, majd a kezét a fénybe mártotta.

Egy pillanatra vakító fény árasztotta el a termet, kiáradt az épületből, beragyogta az egész völgyet, majd lassan visszahúzódott a gömbbe, ami aztán fokozatosan elhalványult, és eltűnt az asztal közepéről.

Az ügyet lezárták.

A döntés végleges és visszavonhatatlan.

A tanácstagok felálltak, a kristálykupákból eltűnt a folyadék. A tanácskozás véget ért.

Megmenekültünk.